IDŐ

 
Mi az IDŐ?
Nagy filozófiai kérdés mindig és mindenkor, mert olyan mint a levegő, pontosabban a szél: van is meg nincs is. Nem tudjuk megfogni, mégis érezzük. Vannak jelei, különösen, mikor az IDŐ „vasfogáról” beszélünk – de vajon ezek a jelek TÉNYLEG az Időhöz köthetők?
Hol érezhető az IDŐ? Már a kérdés megadja a válasz: a TÉR-ben. Van az a mondás(om), hogy az a teremtés nem más, mint „amikor Idő és Tér Egy-be ÉR”. Ekkor MEGNYILVÁNUL a láthatatlan. De ha belegondolunk: ez MINDEN PILLANATBAN megtörténik!! Folyamatosan benne vagyunk!
Ha minden pillanatban képes megnyilvánulni a láthatatlan, akkor az az azt jelenti, hogy CSAK VANSÁG van! Legfeljebb az adott pillanatban az én szemem számára MÉG nem látható!
Viszont ÉREZHETŐ!
 
Ha meg akarjuk érteni az Idő fogalmát, ÉRZÉS NÉLKÜL, bizony bele tudunk zavarodni. Mert vagy ráérzünk a mibenlétére, vagy nem. Simán elmével deklarálni, akár mint egy filozófiai fogalmat – az is egyébként százszázalékos elme -, egyszerűen lehetetlen.
Végessel a végtelent befogni nem lehet, de végtelen a végtelennel már összekapcsolódhat és közösen „rezeghet”. Ez a végtelen pedig maga a LÉLEK, ami valóban végtelen és nem formához kötött, van tudata és emlékezete. Na, ez a másik, amit egy „ego” elméjével felfogni, megérteni, ugyancsak képtelenség, hisz a véges egonak nincs képe a lélek halhatatlanságáról és végtelenségéről - legfeljebb az álmaiban.
 
Nem megyek tovább a boncolgatásban, inkább nézzük, mit akar ma üzenni az IDŐ? MA!
Mi mást, mint a TÜRELMET!
Amit ugye nem könnyű gyakorolni, amikor már kiéhezve várunk valamire! Érezzük, hogy „ITT VAN”, szinte megfogható már – mégis „levegőbe nyúlunk” és tapogatjuk a "semmit", mert nem a látható tartomány része. MÉG.
 
Mindnyájan ÉREZZÜK (itt legalábbis) a SZER ELEM HANG-ját, hangoltságát a levegőben.
Érezve tudjuk, hogy átölel minket és azt is érezzük, hogy általa-benne tényleg minden JÓRA FORDUL.
Éljük az ÖRÖMLÉTET és ez JÓ. Aztán a következő pillanatban, kilépve az utcára, felülve a buszra, látva a frusztrált arcokat, meghallva a „kinyilatkoztatásokat”, panaszokat és végtelen ostoba gondolatfolyamokat, elkap minket a tehetetlenség lehúzó érzete: MEDDIG KELL EZT MÉG ELVISELNI???
Mert nagyon jó, hogy Ééén felül tudok emelkedni a többi ember butaságán, és magamban képes vagyok a LÉT minden pillanatát élvezni, de miért kell még látni, miért kell még benne lenni, miért kell még elviselni a földi hatalmak aljasságát, ahogy kiszívják a jónép vérét a pénztárcáján keresztül csak azért, hogy az ő zsebük még vastagabb legyen? Miért kell a hatalom mániákus fosztogatását, rivalizálását, lélektelenségét „élvezni”?.. stb..stb..
Nos, ezek teljesen természetes kérdések.
Minderre a "spiritanok" is rátesznek egy lapáttal, mondván: a környezeted a te tükröd.
Ettől aztán mégjobban magadba roskadsz és a fejedre omlik a kilátástalanság sötét paplanfelhője....
Megmondom őszintén, mángorlóval tudnám pofán vágni azokat az írókat, hangadókat, akik ALACSONY REZGÉSÜK és HANGOLTSÁGUK OKÁN, saját maguk tartják SZOROSAN FOGVA, úgymond a „ringben” a kilátástalanság érzetét, amikor azt tolják a képünkbe:
a tömegek szellemi minősége "SOHA nem fog megváltozni”, ezért ne is ringassuk magunkat a változás lehetőségének illúziójába, mivel "Mindig a TÖMEG AKARATA FOG GYŐZNI".
HÁT NEEEEEM!!!!
Ez a kinyilatkoztatás a tipikus alsó hangú, anyagba ragadt és a "szememtől nem látok" szellemiség kijelentése. Ilyet CSAK az képes mondani, akinek az érzékelése még a béka alfertáját SE éri el, lelke száraz mint a tapló, viszont az elméje éles mint a penge. És ezzel a pengével "ÖLNI TUD". LELKEKET!!

Ugyanakkor megint csak nincs jó vagy rossz: ha valakiben feltámad a "zsigeri", ellenállás és hozzá egy émelygősen rossz érzés az ilyen és hasonló kijelentések hallatán, akkor OTT A JEL, hogy TÁVOZNI KELL!! Hogy e tanítóval nincs közös bázis! Pont!
Az IDŐ nem ellenünk, hanem ÉRTÜNK dolgozik!

Tegnap volt egy olyan érzetem, hogy mi már eljutottunk a „nagykapu elé”, már megjártuk a "hegymenetet", már benne vagyunk a SZER ELEM-ében - de még várni kell. Be kell várni még másokat IS. Amíg mi várakozunk, FIGYELÜNK. A LÁTÁSUNKKAL tudunk segíteni a "sietőknek".
Miközben pedig figyelünk és látunk - saját magunk is tovább tágulunk. BEFELÉ.
ÉSZRE vesszük például az ismétlődést és az abban rejlő feladatot, amire fel tudjuk hívni a figyelmet.
Egy ismerős mesélte tegnap, hogy két évvel ezelőtt, pont ezidőtájt, a Forint 40 forinttal zuhant az Eurohoz képest. Mi volt két éve? „Kitört a járvány”. Mi van most? Most is 40 forinttal zuhant a forint és most is kitört valami: egy „háború”.
Mire szolgált a járvány? Hogy BEFELÉ TERELJEN. Hogy nézzünk magunkba, hogy ébredjünk rá, ki vagyok én? Mi dolgom a világban? Mit csinálok? Hol tartok? És MIÉRT tartok ott ahol tartok??
Sok ember MAGÁRA ismert? Sok bizony... Sokaknak változott meg gyökeresen az élete és VÁLT JOBBÁ? Bizony.. A többiekkel nem foglalkozom, mert aki nem érzékel, nem veszi a lapot, azzal nem lehet mit kezdeni... Majd ébred. Talán...
 
Mi van MOST? Ugyanaz, mint két éve.
Mire tanít MOST IS?
Hogy NE KIFELÉ figyelj! Tanulj meg LÁTNI! Tanuld meg ÉSZ-re venni az ÉRZÉKELÉSEN keresztül, hogy mi a LÁTSZAT, mi a VALÓSÁG, de legfőképp: MI AZ IGAZSÁG!
Mert még mindig hangolódni kell...
Nem a menekültekkel kellene foglalkozni. Hangozzék bár kegyetlenül. Belegondolt valaki abba, hogy a menekültek MIÉRT KÜLFÖLDRE menekülnek és nem a saját hazájuk másik irányába, ahol BÉKE VAN???? Ráadásul olyan országon belül, ami többször akkora mint Magyarország????
Egy „piti” háború elől már egy millióan KÜLFÖLDRE TÁVOZTAK????
Gondolkodjunk már egy kicsit!
Tegnap húztam kártyát a háborúra. A NAGYÍTÓ lapja érkezett rá. Mit üzen a nagyító? Nézd meg közelebbről, mert amit a felszínen látsz, az MEGTÉVESZTŐ.....
Még a "kártyák is tudják"....(mert a kártyák tudják )

Aztán természetesen húztam a junióra is, meg kishazánkra is: minden ugyanaz, mint eddig: az egyik összeomlik, a másik majd felvirágzik.
Csak KI KELL VÁRNI.
Ami nem könnyű.
De addig is, épp a MI-NŐ-S-ÉGI váltás okán, még mindig BEFELÉ KELL FIGYELNI. Bent élni magunkban, minden külső esemény ELLENÉRE az ÖRÖMLÉTET, a SZER ELEM HANGOLTSÁGÁT ÉLVEZNI – mert, ahogy mondám, ez a JÖVŐ MINTÁZATA. Meg kell izmosítani, hogy SEMMI ne tudjon belőle kibillenteni, semmi külső esemény ne tudja a figyelmet elterelni.

Mai kísérő-támogató angyalunk GABRIEL, aki a FIGYELEMre ösztökél, a JELEK meglátására a JELEN LÉTEN keresztül. Mindennek eljön az ideje, a vetésnek-fogantatásnak, szüretnek és aratásnak, születésnek-halálnak. Ne a VÁRAKOZÁSBAN éljünk, hanem a PILLANAT ÖRÖMÉBEN!
AMire mindig a HOLD TANÍT!
Ma a 'Teremburán" a HOLD a SÁRKÁNYFEJJEL együtt az ALGOL csillagkép alatt áll meg egy kis időre. Mit üzen? Érezd meg a SZELLEMI KIEMELKEDÉS lehtőségét, mely csakis BENNED DŐL EL...
(10.10-kor, 37=10.,)