Megnyílik a Föld

 


Megnyílik a Föld s világít a Hold,
s tovatűnik mindaz, mi nem terólad szól.
Benned és körülötted ÚJ LÉT íródik a Mostban.
S tudd, hogy folyamatos változásban minden, ami most van.
S eredendő utak nyílnak meg előtted
S a múltnak kapui zárulnak be mögötted.
Egybekélnek Idők s Terek.
S te ekkor már a „felhők felett” lebegsz.
Táncot jársz a Holddal s az összes csillaggal az égen.
S megmutatod magad éjnek sötétjében.
S egy holdvilágos éjszakán összegyűlünk nemsoká,
S aki tudja, érzi már, hogy eredendőn minden más, mint amit lát.
S összehangolódva újabb kódot bontva, újabb valóságba érünk,
Hol egyre erősebb a Lényünk, s már nem félünk.
Csak élünk.
Ahogy mindig is tettük, mikor magunkat megemeltük.
Hiszen minden egyes pillanatban, mikor betérsz a tiszta magba,
A valóságod éled, csak még nem vagy mindig tudatában ennek az élménynek.
De már éled.