Tudom már, hogy KI vagyok

                                                         

Minden, mi jő, csak engedem, hisz nincs állandóság a jelenben.
Mert jelenemnek mezején az örök változásban élek én, aki vagyok,
Ki eredendő tiszta lény.
Tekintetem befele s én így emelkedek felfele.
Egyre magasságosabb MAGOS ÁG-ba érek,
s egyre több mindenre emlékszem e létben.
Egyre valóságosabb bennem az érzet.
S érzem, ahogy az eredendő EGY-be teszem le a léptem.
Minden egyes lépéssel egyre beljebb érek.
Egyre nagyobb s tágas a tér és tisztább az érzet.
S érezve látom magamban a képet.
Ahogy az örömlét átöleli lényem, melyben szétáradok éppen.
S mint milliónyi ragyogó csillag világítok az Éj sötét égen.
Már mindenhol ott vagyok, s bár semmit meg nem foghatok,
de mégis minden az enyém.
Ss bármikor bárhonnan újra indulhatok, csak döntenem kell, ennyi az egész.
Itt már szabadságba értem, hol Mind Én, csakis értem.
S egyre táguló tudatomban lénységem már élem.
Élem az ÉRTÉST, élem az ÉRZÉST, élem az ÉLETET,
ki magam vagyok s itt már nincs bennem több kérdés.
S a létezésnek ezen fokán szerelemben ringatózva
tágulok a ki-vagy-okba, s örömlétben ragyogok,
hisz tudom már hogy KI-vagy-OK.

 

(Kép forrása: internet)