Hol már szabad az akarat

                                                           

Egyesülök veled szabad akaratodból,
s itt az ideje, hogy használd végre azt az erőd,
mi tebenned oly régóta tombol.
Kitörni készül már jó ideje, kérlek ne fogd vissz magad,
csak engedd, a „dolgát hadd tegye”.
Hisz az erő magam vagyok én, ki benned nyilvánul meg, mint eredendő lény.
Tekints hát magadra úgy, ahogy én tekintek magamra.
Kiben minden ott van, ott rezeg, ott él,
mire szükséged van, akár idelenn az anyagban.
Régi korok egybekélnek, most e létnek szövetében.
Megmutatván aki vagyok, nyisd hát meg magod az éjben.

Elindult hát a folyamat, s ő és te újra egyként egy nyomvonalon halad.
Összeért az út, s itt már EGY az AKARAT.
S azonképp, akik valójában vagytok, ez már így marad.
S itt a „feladat”, hol már szabad az akarat.
S beteljesül az, amiért itt vagy, vagytok e nap alatt.
Neveteknek okául lénységetek újra éled
S már nincs szükségetek újabb mesékre.
Hisz az egy igaz útra léptetek.
Hol már EGY-be ért eredendő lénységetek.
S hogy mi jő ezután?
Csak bízzatok magotokban, engedjetek a-ki-vagy-oknak.
Csak engedjétek ami jő, s ne álljatok ellen.
Hisz eredendő lénységetek teljesedik bennetek.
S mire e folyamat a végéhez ér, a beteljesedés életre kél.