Ne ítélj, hogy ne ítéltess

                                                       

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess”.

Hisz te önnön magad ítéled.
S ha egységben élsz tenmagoddal,
Már nincs benned ítélet.
Csak hit s élet.
S bölcsességbe értél, ha már így érzed.
Mert tudod jól, hogy mi a külvilágból jő elő,
Az mind-mind belőled eredő.
S te mutatod meg önmagod által,
hogy hol tartasz te magad a Mában,
a jelen pillanatában.
S ha az egybe tértél, már nincs szükséged arra,
hogy másokon keresztül rámutass magadra.
Hisz belső minőséged gyönyörűen látszik,
abból, hogy mit mutat neked a másik.
Ha körülötted sok a külső zaj, mi zavar téged,
akkor vonulj beljebb, önmagod terébe,
S onnan lásd, mit mutat ez néked.
S ha már innen bentről tudsz kifelé figyelni,
akkor kezdesz el valójában élni.
Ekkor már nem vagy részese, mi kívül zajlik éppen,
hisz te már tudod jól, hogy való léted tebenned, magodban éled.
S e kintet bentről csak szemléled, s nem vonod bele, s nem ítéled.
S egyszercsak észreveszed, felismered, hogy eltűnnek az ítéletek,
Hisz minden mit kint, érted rezeg.
S hála tölti el bent szívedet.
Adj hálát azért, mert te már itt lehetsz.
Hiszen innen az ösvény már egyenes.
Mert tisztán látod, s érzed, hogy itt minden Egy.
S te, mint saját mestered, láttatod magaddal, mások által,
hogy mi nincs még a Rendben benned,
s mi az, ahol még benned hiány van.
De ha eljutottál odáig, hogy magodban már minden tisztán világít,
felismered, hogy nincs is hiány és sohasem létezett.
Mert mindig minden ott él benned,
s minden s mindenki veled egy.
S te az Egyben teljesedsz.