Érted él a Minden

 

Égbe kiáltom nevemet a Mostban,
mert tudom, hogy minden értem él, mi most van.
S ha éled már e jelent, mi örömlétet ád,
nincs semmi dolgod, csak élvezd e létednek minden egyes pillanatát.
Már ne kérdezd a hogyant, hisz te tudod jól,
hogy tebenned már minden az igazságról szól.
S az Igaz Ágon minden rendben,
hol szerelemben szerelemmel önmagodat átölelve
minden a TE csodádról szól.
Hát tudd, hogy Érted él a Minden,
s érted rezeg a Föld.
Érted árad a folyó.
S a Föld Neked oly gyönyörűen zöld.
Érted kék az ég, s a szivárvány szirmait neked bontja szét.
Érted hull az eső, s táplálja, akit ér.
Érted dalol a madár, s neked nyílik a virág,
s benned minden világ.
Neked suhog és zúg a szél,
és súgja, hogy légy végtelenül vidám,
mert a lét benned már csodaszépen dalol,
hol egységbe értek benned az éjsötét éjszakák
S a fényes nappalok.
Érted süt a Nap, s érted világít a Hold.
S mindaz, aki Te vagy, már egy új világba, egy új síkra költözött.
Hisz hazatértél.
Hol nincs már börtönöd.
S itt, szabadon szárnyalsz,
s a magasból mindent tisztán látsz majd.
Mert mindaz, aki te vagy, felébredt a Mába.
Saját szabad akarata által.
S ott benn, magodban, már kinyíltak a szárnyak.
S a tudatosság ezen fokán csodákat teremthetsz a jelen pillanatában.
Csak szárnyalj! S engedd magad élni!
S létezz úgy, ahogy eredendő lényed a való léted éli.
Hol örömöd a forrásod.
S a szerelemmel táplálod, s végtelen hálával éled s élvezed a valóságod.
Mert Te, aki vagyok, már világosságba emelted a világod.
Hol az Egybe tértél.
Ugye, ez már világos?