FELSŐBB AKARAT

 
A „Teremburán” a Nap „lehagyta” SATANA-t az együttállásukat követően, tehát, a Nap hozza magával mindazt a „külső” információt, amit Satana a sorsunkat, a küldetésünket illetően „kiadott”. Mindezt ma az összes „ész-köz” is megerősíti.
(MI mást is tehetnének?.. )
Vannak életünkben olyan helyzetek, események, amikor mint tompa kés a kenyérben: egyszerűen nem haladunk. „Nyiszatolunk”, nyűglődünk, az „istennek se akar” semmi sem sikerülni.
Aztán meg vannak olyanok, amikor úgy siklunk mint az éles kés: már át is szeltük a „habokat”.
Nem véletlenül.
 
Érdekes, hogy tegnap jövés-menés közben két riportot is elcsíptem a tv-ben és a rádióban, ráadásul pontosan ugyanazoknál a mondatoknál. Egyik Moór Mariannról szólt, a másik egy zenészről és mindegyikük ugyanazt mesélte: visszatekintve pályafutásukra, amikor nem kaptak meg egy szerepet, egy felkérést, nem utazhattak el egy külföldi fellépésre, akkor azt elsőre nagyon rosszul élték meg. Mélységesen csalódotttnak, elkeseredettnek érezték magukat. Aztán, később, ahogy váratlanul kaptak egy SOKKAL JOBBAT, megértették: nem kell „rossz néven venni” az égiektől, ha megállítanak. El kell engedni a jelentéktelent ahhoz, hogy miénk legyen az a JELENTŐS lehetőség, amiben meg tudjuk mutatni tehetségünket, képességeinket.
A nehéz az ilyen helyzetekben ugye az, hogy elsőre nem ismerjük fel, miért lenne jelentéktelen a mi elképzelésünk? Vagy az, amiről mi azt hisszük, az élet nagy lehetősége? (erre rá is tüsszentettem)
Amit mi nagy lehetőségnek vélünk, általában az ELMÉNK szerint az.
És amit az elme annak ítél, szépen el is szokott úszni...mert RÖVIDLÁTÓ. Az elme nem a távlatokban, a teljes sorsút összefüggéseiben látó. Azt csak a szív képes érzékelni...
 
Ma hajnali álmomból az alábbi mondat után keltett a belső órám: egy több épületből álló társasház nagy udvarán, kertjében voltam, néhány emberrel, akikkel együtt jártam valamikor tanfolyamra, és az egyikük, ahogy utolsónak bejött, becsukta a kiskaput, ami „szólt egyet”.. Ahogy sétáltunk és néztük a növényeket, amiket a lakók kiültettek vagy kitettek, valaki megkérdezte, miért van itt kerítés és kapu? Én azt válaszoltam, kell a pszichikai érzet, a kapu hangján keresztül is, hogy ÁTLÉPTÉL VALAMIT. Hogy tudd. Hogy érezd: máshol vagy. Aztán majd újra kinyitod és becsukod, magad mögött, ha elmész, hátra hagyva azt, ahol voltál.
És itt felébredtem...
Szerintem minden lényegi üzenet benne is van...
 
A mai nap a FELSŐBB AKARAT-ról ÜZEN. Konkrétan megérezhetjük a védelmet, az irányítást, az akadályt – de azon keresztül is az AJÁNDÉKOT. Ha ma MEGÁLLÁS van, akkor azt vegyük úgy, hogy kivárás van, saját érdekünkben. Nyugi, nicht ugribugri, megtudjuk majd időben, amit tudnunk kell....
 
Napunk kísérő angyala SANDALPHON, aki „Isten ajándékait” hozza. Ha netán nem látjuk, hogy egy megakadt helyzetben (elbocsátás, oltáskényszer, iskolai-munkahelyi nyűgök, továbbtanulási kérdések, kapcsolati nehézségek, peres témák, házvásárlás... és még lehetne sorolni) a „kerítéskaput”, akkor várjunk. Az ajándékunk már úton van....hisz a "Felsőbb Akarat" mindig a mi JAV-unkat akarja...
(7.17... nem is lehetne jobb befejezés, hisz a 17 a tiszta óhajok, az égi beteljesülés száma...)