HALLD AZ IGÉT

HALLD AZ IGÉT

 

Itt vagyok, de nem egyedül jöttem.                                                     
Most itt vannak körülötted, ki segíteni jöttek.
Te már tudod, hogy sohasem vagy egyedül.
Minden, és mindenki érted s téged szolgál benned s veled, ott legbelül.
Most figyelj jól rám, arra kérlek az Egynek „nevében”, most én beszélek.
Most kapcsold ki az elméd, s csak szívedre, szívedbe fókuszálj.
S érzéssel kövesd s halld a hangom a hullámokon és rezgéseken át.
Csak ÉREZD az energiát.
Csak ÉREZD ezt a frekvenciát.
Érezd, ahogy egyre emelkedsz általa,
S érzed, ahogy lebegve lüktet benned a Mindéneknek szent szava.
A SZÓ, az IGE, mely nem evilági hang.
Ez eredendő lénységednek „kivetített” (átrezgetett) hulláma,
mely hanggá érik s formálódik benned,
hogy megmutatkozhasson a Mába belső minőséged rezgései által.
S te, aki  vagyok, az igét így továbbítod s adod át
ebbe a létezésbe, erre a világra.
Szívemben végtelen hála, hogy eljutottál idáig.
S most már az ige tebenned világít.
Te csak árazd a rezgést, s adj hangot neki.
Hadd fújjon ébresztőt annak, ki az igazságot keresi.
S ki hallga az igét, benne elindul a változás,
S felébresztve önnön lényét benne is véget ér az „álmodás”.
S az álomlétből felébredve, a vagyiságra emlékezve,
Elindul a valós-ágon, s éberlétbe tér, hol nincs már álom.
S e valóságnak mezején, az Egy-S-ÉG-ben mendegél.
S hazatér.
Te, csak engedd, hagy rezegjen minden benned,
Egyre beljebb s egyre feljebb.
Csak engedd, és tudd az igét benned.