Ledőlnek a tornyok

 

Tornyok dőlnek össze s hullanak a fátylak.
A szívben élők már mindent tisztán látnak.
Beszűkült idő véget ért a mostban,
mert az egy jelenben a MIND-ÉN-ekben ott vagy.
Érzed az ízét szádban az újnak,
s érzed az illatát, hogy új szelek fújnak.

Eljött a MI időnk, kik eddig elrejtve bújtak,
mert előjövünk mind, kik világot gyújtnak.
Már vége a múltnak.
Tétova vanság beérik a mába.
S cselekvéssé válik magod világába.
S a belső menedékben belső cselekvésben
tettre kél az IGE, szíved szent terében.
Mert eljött a cselekvés órája.
De mindez ott bent történik magodnak dalára,
Holdnak ritmusára.
Csak hunyd le a szemed és engedd el bátran a kinti fényeket.
Nyugodtan csukd be a szemed, hisz benned ott ragyog a lény,
a tiszta Eredet.
Mely maga a Világosság, mi a mindénedben világot ád.
S e világosság nem álom már.
Ez maga az élet, mely tebenned vár.
Tiszteld hát az erőd, a tudásod, mi benned,
s érzed hogy csakis befelé kell menned.
S minél beljebb érkezel önmagod ragyogásába,
annál teljesebb leszel az Egynek vanságában.
Csak cselekedj és tedd meg a lépéseket
De nem odakint, hanem bent.
S minél beljebb érkezel, annál éberebb leszel.
S annál több emlékre emlékezel.
EMLÉKEZZ!
Mert mind-mind emlék ez.

Csak cselekedj, s mire kint ledőlnek a tornyok, s leomlanak a várak,
A tiéd ott bent felépülve csodálatos otthonoddá válik az Új világban, a MÁ-ban.