Mikor kihunynak a fények

                                        

Mikor kihunynak a fények,
semmit se félj, kérlek.
Csak gyújts meg egy gyertyát és csendedbe térj be.
S ezzel világosság gyúl bent a térben.
S mikor behunyod a szemed, már nem sötétet látsz,
hanem világosságot észlelsz, s tudod, s érzed, hogy EZ a VALÓSÁG.
Hiszen benned a fény és sötét egységbe ért már.
S elhagyván e színteret, te már világos ÁG-ban jársz,
CSAK NE FÉLJ, arra kérlek.
Légy nyugodt szívednek kelyhében,
hiszen ott bent „minden rendben” éled.
Hisz ott nincs hiány, se magány és semmi sem muszáj.
Te csak légy jelen, s kitárul benned az új világ.
Amit eddig ott bent építettél, önmagodon belül,
nemsokára az IGAZ ÁG-ban VILÁGOSSÁGBA kerül.
Csak tudj benned!
S mire újra felnyitod a szemed, már egy más világ tárul eléd.
Melybe EGY-ként érkezik mind, ki oda betér.
Hol már nincs szükség a fényre, hisz az egy örök világosság, mi lámpásként világít e létben.
És álmaidnak valóság kiviláglik végre.
S ott bent megszólal a CSEND.
És csendednek dallamára egy új élet sarjad a MÁ-ba.
És életre kél benned mindaz, aki te vagy, e mindenség honába.
Csak ne félj!
És bízz benned, s tudd, s érezd, magodban az EGYET.
S kövesd a világosságod, mert ott minden rendben az EGY-ben.
S tudd, a gyertyának lángja nem fényt hoz a MÁ-ba,
Ő MAGA A VILÁGOSSÁG, mely kiviláglik a fényeken át.
És azt üzeni neked, hogy hagyd magad körül kialudni a fényeket.
Mert haza térni csakis a világosságban lehet.
S e világosságot önmagodban leled.
Hagyd a kinti fényeket, s engedd, hagy világítson a tiszta láng benned, neked.
Hisz ő egy veled.
Mert a világ világossága te magad vagy, kedvesem.