Nappalt vált az éj

 

Mikor beborul az ég, s nappalt vált az éj,
te maradj meg bent, nyugalomban,
s kérlek, hogy NE FÉLJ!
Hisz nincs mitől!
Tudod, hogy a látszat néha csal.
S a megtévesztés mesterfokon megtörténik majd.
S aki az elméjében él még, s nem szívére hallgat,
ő bizony csak egyfolytában, egyre csak jajgat.
De ki szívének csendjéből szemléli a kintet,
tisztán tudja s érzi már, hogy ami KINT, az mind manipulált.
És semmi sem igaz abból, mit két szemével lát.
Hiszen az, csak egy LÁTSZATVILÁG, mit láttatni akarnak veled,
de ezt már nem lehet - tovább már nem mehet.
Hisz ki érző, érzi már, hogy a kinti világ nem soká lejár.
Mert nincs már mi táplálja tovább.
S kik éberek maradtak, s magjukban egyre tovább s beljebb haladtak,
bennük már épül az új világ.
Bár lehet még csak úgy érzed,
hogy lebegsz a térben, hogy még egyik lábad se ér le.
De tudd, de tudod, te már nem veszel részt e színdarabban, mert ennek már úgyis vége.
Egy új történet íródik, s te arra készülsz rég.
S most válogatják a szereplőket, hogy ki játszik benne,
s ki az, ki marad a régi szerepekben.
Te döntesz.
Mert a döntés mindig a tiéd.
S egyszer csak azt veszed észre, mikor felnézel a (beborult) égre,
hogy ÚJ HOLD világít a TÉRBE.
S ekkor már nem hallod, nem látod, s nem érzed a KINT-nek zaját,
mert te már egy másik színpadon játszol tovább.
Hol SZÍVBŐl él az Ember s nincs több befolyás.
Csakis önnön magod szabadságát éled, megismerve s tudva a valódi lényed.
Azt, aki te vagy. Ki eredendő tökéletes és gyönyörűen szépséges.
Aki NEM KÉTSÉGES, CSAKIS EGYSÉGES.
S ez az új világ, ez az új darab, ez a legcsodálatosabb műalkotás.
A művészek már készen állnak, s indul az első felvonás.
De már egy másik térben. Egy másik létben, hol semmi sem ugyanaz, mi eddig volt.
Hisz itt már felébredsz az álomból, és éber létben éldegélsz tovább,
hogy elérd ébredésed „legfelső fokát”.
S már ITT VAGY. BENNE VAGY. S nincs már több hegymenet, hisz felértél a hegytetőre,
hol már minden az EGY-BE megy, és minden EGY-RE megy.
S itt e hegynek tetején nincs más dolgod, csak hogy örömlétben éldegélj,
és szerelemmel öleld át lénységed, a benned áradó végtelen kékséged.
S őrizd meg magodban minden egyes emléked.
S EMLÉKEZZ!!