MEGTORPANÁS

 
Elsőként személyesre venném a hangot: szeretném mindenkinek megköszönni a születésnapi jókívánságokat, de leginkább azt a tapintható szeretetet, amivel ezek a jókívánságok érkeztek!
Először elkezdtem egyenként megköszönni őket – aztán beláttam, ez szinte lehetetlen.
Mélyen megtisztelve érzem magamat úgy a mennyiségi, mint a minőségi figyelem által, aminek részese lehettem, mind a személyes, mind a „virtuális tanítványaim” részéről!
 
KÖSZÖNÖM! 😍🙏💓💙💚
 
Amilyen magasságokban élvezhettem a tegnapot és a 15-ét - hisz a 15-e volt a valódi „nemakármilyen” nap – ma megérkezett a „szokásos” alászállás. Ahogy elnézem az észközeim alapján, nem csak nekem...
Nem tudom, kit mennyire érint, ki mennyire érzi ezeket a hullámokat, de én már jó ideje "élvezem" a „rendszerességüket”.
Minél magasabb egy "löket", annál mélyebb utána az alászállás.. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ezek a mélységek mindig meghoznak egy újabb ráébredést. Valami beszippant ilyenkor, hogy kitisztuljon és feloldódjon, egy újabb, elkövetkező löket befogadása érdekében...
 
Megmondom őszintén, nem könnyűek ezek az alászállások, a kétségek és kérdőjelek „sötét” bugyrában való tapogatózás, hogy most mi is az igaz igazán? Ilyenkor megkérdőjelezem mindazt, amit eddig mondtam, amit eddig hittem, elkap a „hülyét csináltam mindenkiből” érzet és az, hogy „mi van ha semmi sem igaz abból, amit véltem, gondoltam, amit magaménak éreztem”?....
 
Ami viszont érdekes, hogy ezek az alászállások valahol mégis összhangban vannak a „fenttel”.
A „Teremburán” ma reggel MEGÁLLT URANA. 3 napig így marad, majd „direktbe fordul” és a következő 7 hónapon át, augusztus 23-ig, előre masíroz. Legalábbis, a mi látószögünkből.
Mit jelent ez? - mivel a "messianisztikus" bolygóknak, "mélységük" okán, mindig "mélységi" üzeneteik vannak...
 
Most olvasom Bauer Barbarától a Messziről jött fiú c. regényét.
Épp annál a résznél tartok, amikor a II-ik világháború vége felé a románok átálltak az oroszokhoz és közös erővel elzavarták a magyarokat. A család, akiről a regény szól, immár harmadszorra vág neki az ismeretlennek, hátrahagyva életüket, munkájuk gyümölcsét... A cigánykártya „Szerencsétlenség” lapjára emlékeztető ez a helyzet, amikor a régi élet „elég”, hátra kell mindent hagyni az "ÉG-ésnek", ugyanakkor az újnak a CSÍRÁJA, ha láthatatlanul is, de már ott van. A SZÍV-ben, a gondolatban...
A "NŐ"-vekedés soha nem gátolható meg.
A MAG SOHA EL NEM PUSZTÍTHATÓ, ahogy az ÉLET SEM.
 
Akkoriban, pontosabban 1939-ben, a háború kitörésének évében, URANA pont ott állt mint napjainkban: a KOS CSILLAGKÉP-ben, annak is a lábánál, együttállásban a LESZÁLLÓ HOLDCSOMÓPONTTAL.
Most a FELSZÁLLÓ HOLDCSOMÓPONTTAL fog együtt állni, majd augsztusban. Akkor ÚJRA MEGÁLL és ÚJRA HÁTRÁLNI KEZD, tartva ezt a pozíciót.
A "mélységek" ’39-ben egy alászállást indikáltak – most azonban egy "felszállás" van kilátásban. (10.22-kor leírva, egy 22-es évben...- tehát az ÉRZÉKELÉS, a HOLD, a tenmagunkkal és a másokkal való viszonyulásunkban).
 
A mai MEGTORPANÁS, ahogy minden megállás, ÁTGONDOLÁSRA késztet. Egy kis hátratekintésre. Mi volt eddig, mit éltünk meg, mi volt a CSÚCSpont, milyen összefüggések láttatták meg magukat.
Milyen ÁTFORDULÁSOKAT éltünk meg? És vajon mi az, amit majd a következő lépésként kell majd meglátni? Mi vár tisztításra?
FEL-OLD-ásra?
Még nem tudom.
A kártyákban mindenesetre MEGINT megjelent a SZERELMES FÉRFI alakja, a „halál” és az „átfordulás” lapjai mellett.
Megjelent angyali támogatóként SANDALPHON is, aki azt a szelídséget közvetíti, ami Jézusnak volt a sajátja: a szelídség EREJÉT.
SZerelmes férfi és szelídség - nem más, mint maga a jézusi erőtér.
Tehát? Legyen bármilyen megtorpanás, bármilyen alászállás: az utat immár CSAKIS ISA-EMANUEL ERŐTERE TARTJA!
Ami a VANSÁG, ami az IGAZSÁG útja....
 
Azért szeretem Bauer Barbara regényeit, mert mindig megjelenik bennük az érzékelés finom spiritualitása.
A reggel olvasott részben betörnek az oroszok a magyar határnál... Lövik az aknavetőket a falura..
Robbanások hangjára ébrednek az emberek, mindenki kiugrik ágyából, sietve terelődik össze a család a konyhában, egymást erősítendő, miközben egyre erősebben hallatszik a közeledő front félelmetes robaja.. Majd egyszercsak durva csizmák rúgják be az ajtót. Megjelenik az „orosz” a maga valóságában, németeket keresve, közben durván megalázva a civilek emberi méltóságát. Szerencsére nem tart sokáig e felhajtás... Elcsendesedik a környék, a kerítések felett szalad a hír, ki esett áldozatul a röpke találkozásnak... A család is legnyugszik.. Belépve a hálószobába, látják ám, hogy egyik közeli robbanás bedöntötte az ablakot, mely kerestestől épp a bőlcsőre zuhant...Az anya elmosolyodott: megérezte. nincsenek véletlenek. Halál és élet kéz a kézben jár. Akinek menni kell, az menni fog. Akinek maradni kell, maradni fog.
 
A legnagyobb tragédiák mellett is van mosoly, az élet életerejének, a mindenen TÚL mutató TÚL-ÉLÉSNEK a szelíd mosolya...amikor érezve tudjuk: minden EGY-be ÉR..
Nos, ehhez kell néha megállni....
 
(kép forrása: internet)