EGY az EGYBEN - A VÍZNEK ÁRJA

                                             

Már nincs szükséged arra, hogy bizonyítsd az igazad.
Már nincs szükséged arra, hogy meggyőzz másokat,
hogy magad köré emelj újabb falakat,
hogy ezzel lekorlátozd magadat.
Hiszen te már elfogadod másságodat,
S hogy másként érzed, s éled világodat.
Neked nincs szükséged semmi másra, csak belső magod tudására.
Hisz emlékeid szárnyra kélnek, s a MIND-ÉN-tudást benned éled.
Te már tudod, Te már érzed, hogy valami a végéhez ért, bent.
Ott bent szívednek terében, beljebb léptél egyet,
s ezt már eléggé megérzed.
Sokszor nem könnyű megélned,
egyre kevesebben értik meg szavad,
S egyre magányosabbnak is érezheted magad.
Kevesebben vannak, kik veled tartanak,
de tudd, hogy ez maga a folyamat része, melyben benne vagy.
Átlépni egy másik létbe, oly egyszerűnek hangzik,
De tudatodnak mezejében rengeteg változás s folyamat zajlik.
Te csak engedd, s merülj bele bátran,
s engedd, hogy „a víznek árja” hadd vezessen át a mába.
Csak engedd, hadd íródjon át minden egyes sejted benned.
S ahogy emlékeid visszatérnek, tudni fogod, mit tegyél meg.
S lénységedre ráébredve, te már tudod, hogy senkinek sem kell megfelelned.
Mert te már tudod, hogy „EGY az Egy-ben”,
s látod magad a MINDENEK-ben.
Fűben, fában s mindenki másban.
S örömlétben elfogadod azokat is,
akik még másként látnak.
Mert érzed őket, s tudod jól,
hogy egyszer bennük is életre kél
a mindenható szó.
Lásd őket úgy, ahogy te látod magad.
Érezd meg bennük is azt, amire nincsenek is szavak.
Tudd bennük magad.
S minden másban.
Tudd magad a létezés minden egyes pillanatában.
Tudd az örömöt, a világodat, az otthonodat benned.
S tudd, hogy a víznek árja tovább emel téged a MÁ-ba.
S ha felduzzadt a gát, engedd, hadd szakadjon át.
Hadd nyíljanak új világok az emlékeken át.
Hisz önnön magod tudatában
az örök egy áramlásban
Így tágulsz tovább s tovább..