Nyisd ki most a szemed...

 

Nyisd ki most a szemed, fogd a tollat, s diktálom a JELENT.
Minden idők egyik leghatalmasabb változása zajlik,
és ez, már kívül is egyre hangosabban hallatszik és egyre láthatóbbá válik.
Aki megérezte, s megérlelte mostanára magjának belső csendjét,
Neki van egy menedéke, hol REND-ben van a MIND ÉN.
S megtartva magát e belső térben,
rátalál önmagára s lénysége újra éled,
s nem sodorja el a külvilágnak zaja,
s egyre beljebb, s egyre feljebb lépdel önmagában, haza.
Egyre közelebb érkezik való igazához,
a benne élő végtelen mindenhatójához.
Saját magjához.

Ez az időszak a felismeréseké s a ráébredéseké,
s csak az tudja mindezt megélni, ki szívébe betért.
Aki még elméje zakatolásában félelmeit, s kétségeit éli,
Ő nem képes a benne lévő csodáját a MOST-ban megélni.
De benne is ott van, s várja, hogy felismerje.
De a külvilágnak zajában erre nem képes az elme.
Hiszen csakis szívével érezheti,
s az érzésein keresztül, ott bent, megélheti,
s ezt neki kell eldönteni:
marad kint s játszik tovább e külvilág színpadán,
vagy szívébe ereszekdve gyökeret vet valóságának igaz talaján.
Még mindig van választás.
Bár ez már az utolsó felvonás.
S aki már belül él, belső földjének közepén,
ő már új világot épít, hol való lénye éldegél.
S ez a CÉL.
Hogy rátalálva önmagodra, s a benned élő nagy titokra,
Mi nem más, mint csupasz valód,
az örök létező MIND-ÉN-HATÓ,
az eredendő EGY EREDŐ,
a végtelen örömlétben teremtő ÖNVALÓD.