TUDÁS ÉS FELISMERÉS

 
 
Melyik volt előbb? A tyúk vagy a tojás?
Mondhatni, a felismerésekből lesz a tudás – na de MELYIK tudás?
A felismerés is egyfajta tanulás, ahogy a könyvekből szerzett ismeretek beépítése is az, mégis van különbség.
A felismerések BELÉNK ÉGNEK – a tanult okosságokat pedig idővel elfelejtjük, mert nem használjuk őket. Feltehetjük a kérdést: akkor minek kellenek? Mennyire szolgálnak minket, mennyire hasznosak, ha nem tudjuk hasznukat venni? Mennyire visznek előre az utunkon? Mennyien kínlódnak bizonyos tantárgyakkal az iskolában, amit képtelenek megjegyezni, mert zsigerileg ÉRZIK, hogy NEM KELL! Ezért a szervezetük nem is hajlandó befogadni és nem is tudja hasznosítani. ERŐSZAKNAK érzékeli - mert az is.
Első dolga lesz aztán KITÖRÖLNI, még az emlékét is, amint eljön a MEG-és FEL-szabadulás ideje...
 
Valamikor humán osztályba jártam a gimiben, nyelvtagozatra, de jó voltam matekból is, így műszaki főiskolára mentem továbbtanulni. Tanultam szerkezettant is, meg statisztikát, meg villamosságtant...
Több-kevesebb lelkesedéssel – igazából filozófiából voltam a legjobb.
Meg nyelvből , még ott is..
A filozófiát nem is kellett tanulnom, úgymond "zsigerből jött".
Az órákon szinte párbeszédet folytattam a tanárnővel...
Azt, hogy mit mondott és írt le Hegel, vagy Nietsche, ma SEM tudom. De mégis van egy „alaprezgés”, egy összecsengés az Univerzummal. Hol? Bennem (hmm...8.44-et mutat az óra, már megint itt a rábólintás....) - ami mindig tovább vitt. Amit nem kell magyarázni, nem kell bebiflázni, mert „VAN”.
Amikor az ember összecsengést tapasztal, akkor FELISMERI az azonosságot és ez a felismerés ÉLETRE KEL benne.
De egy matematikai levezetés nem fog életre kelni.... Mondjuk vannak elmék, akikben igen - de az már megint más tészta.
 
A „Ne nézz fel” c. film elejénél, amikor felfedezik az üstököst, és képletek garmada sorakozik egy táblán, akkor „jött le” egy FELISMERÉS, mint „üzenet”, miszerint:
"a matematika a legalacsonyabb és legprimitívebb és IZZADSÁGSZAGÚ elmemunkája az embernek, ami által betereli magát egy rendkívül szűk csőbe, és csak erőnek erejével tudja magát ezen átszuszakolni, hogy a végén aztán kijusson oda, ahonnan valaha elindult: az ÉRZÉKELÉS birodalmába.. SEMMI elmemunkára nem lenne szükség, ha az ember EMLÉKEZNE EREDENDŐ KÉPESSÉGEIRE.”
Na bumm....
Nesze neked Einstein és nesze neked „játékelmélet”....
Az ELME mindig CSŐ-d-be megy az érzékelés mellett, mert egy idő után nem tudja lekövetni a „valószínűtlen” és „valószerűtlen” dolgokat. Egy határig működik a valószínűség, és CSAK EGY HATÁRIG.
Az agykontroll elmeprogramozása is CSAK egy határig működik.
HA a programozással ELNYOMJUK az ÉRZÉKELÉST, a SZER-VEZET felől érkező JELEKET (mely szervezet a SZER-rel összhangban VEZET), akkor keményen visszaüt - amit maga Domján LÁSzló is megtapasztalt.
Uralhatja az elme a szívet – de csak egy bizonyos pontig.
Az elme a HATÁROS VILÁG TEREMTMÉNYE.
És ami "határos", az VÉGES. Ez, mondhatni, ennyire egyszerű és logikus.
Nem is képes felfogni a véges a végtelent, attól sokkot kap...A véges elme azonban a végestől is sokkot kap , mert az szó szerint az ő végét jelenti.
Nos, akkor ki oldja fel ezt az ellentmondást?
Egyedül a SZÍV.
Egyedül az ÉRZÉKELÉS.
Mely végtelen és szabad. Mely TÁG és nem beszűkíthető.
Mely HOL működik?
Bennünk. Belül. MAG-unkban....
Akkor hol van a végtelen?
Hát nem is kívül ,,, hiába keresi ott az elme...

Az ÉLET mint végtelen LÉ-T, mely LÉ módjára áramló és ÉL-e van, azaz HAT-Ó, ELEVEN, soha nem lesz semmilyen formában BESKATULYÁZHATÓ. Ahogy semmilyen LÉ és folyadék SEM.
Kitalál az ELME valamit – a SZÍV máris átírja és módosítja...
Mindez kb ugyanolyan mint az ÁLLANDÓ és VÁLTOZÓ viszonya.
(9.22....)
A tudomány a VÁLTOZÁST tekinti állandónak. Pedig PONT FORDÍTVA van: az ÁLLANDÓSÁG-ban van a változó, mely mindig eljut az ÁLLANDÓSÁG felismeréséig...(Jó esetben)..
A tudomány, az ELME, a LÁTSZATOT LÁTJA.
Az ÉRZÉKELÉS azonban a látszatok mögött meghúzódó VALÓ-s-ÁG-ot...
Itt a Földi, testi létben a kettő harmoniájában LEHETNE jól élni. Lehetne... De amíg a látszat elnyomja a valóságot, addig megbillenti az egész működés egyensúlyát...
 
A mai nap a TUDÁS ÁTÉRTÉKELÉSÉRŐL szól.
Nekem ilyen napokon mindig eszembe jut Babba Mária üzenete, hogy „te csak ne akarj tudni”.
Ez egy végtelenül egyszerű mondat és kijelentés. Mégis mennyi RÉTEGE VAN – több év különböző tapasztalásai, FELISMERÉSEI kellettek hozzá, hogy eme egyszerű mondat VELEJÉT VALÓ-ban megértsem...Eljussak az első megsértődéstől a végső mosolyig...
 
A ZÁRÁS-NYITÁS kettősségének ÁLLANDÓSÁGÁBAN a VÁLTOZÓ ma a szellemi-gondolati-tudásbeli-elméleti-tapasztalati-ÉRZÉKELÉSI dolgainkra terjed ki.
Vajon a „bejáratott” üzemmódunk, gondolkodásunk, felfogásunk, hozzáállásunk valamiről és valamihez valóban JÓ? (lsd a tegnap előtti „hímes” posztot).. Valóban ÉR-vényes? Valóban ÉR-tékes? Valóban ÉR-demes megtartani? Vagy itt az idő az ÁT-ÉR-tékelésre?? Egy MÁS-SÍK MAG-közelítésre?...
 
Ma GABRIEL érkezett a terünkbe, hogy a fentiekben segítségünkre legyen. Hogy vezessen, utat mutasson és KI-VEZESSEN bizonyos nyomvájúból, amit aztán a mindennapi dolgainkban hasznosítani tudunk.
Azt látom és tapasztalom, hogy akik ÉRZÉKELNEK, egyre jobban KÍVÜLÁLLÓNAK érzik magukat a jelenben. És ez így van jól. Nincs miről és nincs mivel vitatkozni, ÉR-velni, mert mondandójuk NEM ÉR EL a másikhoz, mert a másik szó szerint egy MÁS SÍK-on rezeg. Nincs ÁT-ÉR-zékelés..
Az örvénylés egyre intenzívebb – az „elméseknek”.
És egyre nyugodtabbak, egyre távolabb kerülnek az „érzékelősök”, mert a FELISMERÉSEKből fakadó TUDÁS szívbélisége megtartja őket a BELSŐ BÉKE és CSEND biztonságos nyugalmában....
Ami VÉGTELEN-ül IO...