SZÍV-TUDÁS

 
 
Ma, a világítási viszonyoknak megfelelően, egy különleges hangoltságú nap indult útjára...
Ami persze idővel alakul és módosul - nálunk „hála” a szomszéd kutyájának, aki fél 8 óta „nyomja” a gazdáinak. Szerencsétlen, ott áll az ajtajuk előtt, és "kiabálja", hogy itt vagyok, mert hallja, érzékeli a mozgásukat, de azok rá se bagóznak, a fülek és a szívek süketek maradnak...
Ismerős helyzet azt hiszem, sokunknak...”Ugathatunk” kutya módjára, miközben a „karaván halad”...
Azaz nem történik semmi.
LÁTSZÓLAG!!!
Pedig igen!
 
Egy kedves ismerős írta a minap, hogy az ingája nem mutatj igazat. Mert rákérdezett, hogy lesz-e még az idén tanfolyam vagy már csak jövőre...És az inga „igent” mutatott az idénre, aztán mégsem lett...Mondjuk, annyiban igazat mutatott, hogy indult ősszel, kettő is, és lehet, az információk kerülték egymást...
 
 
Az IDŐ azonban tapinthatóan furcsa és képlékeny minőséggé vált az elmúlt időszakban.
Korábban se nagyon „illet” rákérdezni, de azért elég nagy pontossággal be lehetett „lőni”, hogy mikor várható valaminek a megvalósulása.
Ez immár NINCS.
 
A tegnapi nap is jó példa volt erre: NEKEM 9.22-t mutatott a gépem órája, mikor leírtam egy mondatot a rituáléban, amihez ezek a számok tökéletesen illettek, aztán később kiderült, hogy már 9.18-kor ELOLVASTA valaki....Sőt, többen is...
Ilyen időkibillenések egyre gyakrabban fordulnak elő.
Ránézünk az órára, konstatáljuk, amit mutat, el is mélázunk a számokon, aztán később újra ránézve ámulunk és bámulunk, mert kevesebbet mutat, mint előtte!!
MI EZ??
 
Gondolom, egyértelmű, hogy ÁTÁLLÁSBAN vagyunk. Változásban. Átalakulásban. Ahol MÓDOSULNAK a körülöttünk lévő dolgok. Ami hol csapódik le? Az ÉRZÉKELÉSEINKBEN.
No, meg második lépésben az ÉRTLEMEZÉSBEN.
Lényegében, LÉNYÜNK ÉGI részében, azaz MAGUNKBAN.
 
Mint tudjuk, IDŐ, lineáris ÉRZÉKELÉSBEN csak itt van, a TÉR-hez kötötten.
Mondhatni rajtunk KÍVÜL.
Mert mi ahányan vagyunk, annyian ÉREZZÜK MÁSKÉPP.
Van, amikor tetű módjára telik, van, amikor száguld. (megint 9.22 van..) Attól függően, hogy mit csinálunk, miben vagyunk benne éppen, egy adott pillanatban és adott helyzetben.
Akit gyötörnek, annak minden másodperc felér a végtelennel, aki pedig örömben van, annak minden másodperc túl gyorsan eltelik...

Tehát, mi a lényeg minden pillanatban?
Az ÉRZÉKELÉS.
MIT ÉRZÉKELÜNK?
Mi az érzékelés kulcsa és titka?
A JELENLÉT.

Sokszor elmondtam: tudásom fele, de most már inkább nagyobb része a MEGFIGYELÉSEKEN alapszik. És az érzékeléseken.
A könyvek, amiket elolvastam, mindig feltörtek egy-egy kódot, EMLÉKEZTETTEK a MAG-omban már meglévő ÉRZETEKRE.
Összekapcsolták a mélyen meglévő érzetet az értéssel.

Mindenki hoz MAGÁBAN, MAGÁVAL EGY ÉLETRE SZÓLÓ érzetet-érzékelőképességet, azaz megfelelő BÖLCSESSÉGET.
Nincsenek véletlenek, hogy mikor nyílik meg számunkra egy-egy „csatorna”.
Mikor kapcsolódik össze a MAG-tudat a MEG-értéssel. PONT akkor, amikor arra szükség van.
A hozott "anyag" alapból működik bennünk – látható ez nagyon sok kicsi gyereknél.
Sokszor olyan bölcsességgel értelmezik és érzékelik a világot, hogy az ember csak les ki a fejéből...A felnőttek csak elnyomni tudják ezt a képességet bennük.. Na meg később az oktatás is hozzáteszi a magáét.. Meg az „anyag világa”... De aztán, kiérve ebből az életszakaszból, elkezdődik az EMLÉKEZTETÉS. Kinek hogyan? Teljesen egyéni.. De az ALAP-BÖLCSESSÉG utat fog törni a SZÍV, az ÉRZÉKELÉS ÁLTAL.
Mert abban van a nekünk szóló lényegi tudás.

Kell az értelem – de érzés, érzékelés, szív-élyesség nélkül csak üres, kongó tartály.
A másik: a tudás sokszor nyugtalanná tesz. Hajt újabb és újabb megismerések felé. Semmi sem elég. Úgy érezzük, soha nem fogjuk megismerni a világot..
Hát aggyal nem is!!!
Ha valaki azonban ÉRZÉKEL, akkor ISMER és TUD IS – mert BENNE VAN. És érzi, nincs szüksége MÁSOK tudásának a magába intergrálására. Tájékozódhat, olvashat - de nem válik eggyé vele. SŐT: pontosan ÉRZI, hol vannak a tévutak a tudásban és hol vannak ellentmondások, netán égbekiáltó hazugságok.

Nos, ez a tanult tudás és az érzékelésen alapuló tudás közötti nagy különbség.
A tanult tudás mindig csak a „RÉSZ” – az érzékelés pedig megadja az EG-ÉSZ-et. Az ÉG ÉSZT.
Ugye értjük?
Ugye érezzük?

Napi kísérőangyalaként ma ketten érkeztek: CHAMUEL a békesség angyalaként, valamint URIEL a tudás angyalaként.
Hmm..csodás EGY-beesés.. vagy ÉG-beesés .. Hisz a BELSŐ BÉKE adja meg az IGAZ TUDÁST....Amikor érezve tudjuk és tudva érezzük, hogy mondjuk épp minek van itt az ideje a térben...
A VÁLTÁSnak, a LEZÁRÁSnak vagy a MEGÚJULÁSnak.
Most e háromnak egyszerre...
Azt, hogy minek van itt az ideje, a HOLD ritmusa jelzi.
A HOLD SATANA-tól kapja a KÉK HULLÁMOKAT....Aki az IDŐ és a TÉR kapujának az ŐRZŐJE... Aki ÁTKÍSÉR e két kapun, hogy eggyé váljunk magunkban magunkkal..
EGY-értelmű?
Ugye ÉREZZÜK?