HULLÁMOK

 
 
Ma MINDEN észközöm a „halálról”, a „titkokról”, a „láthatatlanságról”, mellettük a REND-ről és az „érzékelésről” üzennek. Tehát ma, megint érkezik valami.... Egy újabb átfordulás, egy újabb megújulási hullám.. Egy újabb lezárás, egy újabb kilépés..
Tenmagunk bizonytalanságaiból, önpusztító gondolatiságából..
 
Mindezt a „Teremburán” első ránézésre nem láttam meg, talán a HOLD és a MERKÚR szembenállása jelzi ezt a hatást.
Ugyanakkor már többször elmondtam: mutathatnak BÁRMIT a konstellációk a MI SZEMÜNK kiindulásából, azt MINDIG FELÜLÍRHATJÁK a „felsőbb világok”, a LÁTHATATLAN és CSAK ÉRZÉKELHETŐ TARTOMÁNYból érkező üzenetek.
Amit kik tudnak „befogni”?
Akik JELEN vannak a JELEKnek a JELEN-ben.
Ahogy MA IS!
Nem véletlen mindez.
 
Mindig visszakanyarodunk az ALAPOKHOZ: az ember életének MAG-va és mozgatója ten-MAG-ja, saját lényének „EMBER” mivolta, amit azonban nem az agy, az elme fog „fel-FOG-ni”, hanem csakis a SEJTELME, a SEJT SZINTEN működő REZGÉSEK, hangoltságok szintje és minősége.
Röviden és tömören: ÉRZÉKEL vagy nem?
 
Horváth Krisztina verseiben köszön mindig vissza, hogy „te csak TÁGULJ egyre BELJEBB”...
Ha ÉSSZEL gondolunk bele e kijelentésbe, jó kis ellentmondást fedezhetünk fel, hisz hogyan lehet „befelé” TÁGULNI, amikor befelé csak szűkülni lehet??
Hát ez az!
Ez egy olyan PARDOXON, amit az ELME soha nem fog megérteni, mert az elme gondolkodása az „egohoz” köthető, melynek létezése véges, jön és megy a testi lét megélése érdekében.
Az elme a testi-anyagi világban való boldogulás, előrejutás és értés elengedhetetlen tartozéka – na de a test IS HATÁROS. Tehát a hozzátartozó elme működése is az.
Hogyan tudná egy VÉGES a VÉGTELENT megérteni? Sehogy.
Ha megpróbálja sokkot kap.
Mert sokkoló a végesség tudata – de sokkoló a végtelenségé is.
Az elme csak a jelen egot érzékeli, csak ebből tud kiindulni – márpedig a kiindulás "eleve rossz”, mivel már ELFELEJTETTE MAG-ját.
Elfelejtette azt, hogy ő egy CSILLAG, ami 5 ágú, és mint minden 5 ágú csillagnak vagy egy KÖZEPE, egy kicsi, fejjel lefelé álló 5 ágú csillag, ami nem más, mint a bennünk lévő MÁGUS-i MAG-erő.
A TUDAT. Az ALAP-HANG.
Amire épülünk, és amit MAG-unktól vagyunk képesek működtetni, hisz ez a mi láthatatlan motorunk.
Hopp... és már el is jutottunk a LÁTHATATLANSÁGHOZ.
Hisz ezt a MAG-ot, ezt az ALAPHANGOT csakis ÉRZÉKELNI tudjuk.
Hol érzékelünk?
„Zsigereinkben”.
Hol van az ÉLET és a HALÁL EGY-ben?
A zsigereinkben.
Nem véletlenül....
Hol érezzük, ha valami euforikus? Vagy valami VISSZA-taszító?
Mindig gyomorTÁJÉKON... Mert itt van bennünk a VÍZ-választó energiatere.
A VÍZ visz és SZÍV és SZŰR.
De ez SEM tudatos folyamat – hanem ÉRZÉKELÉSre épülő.
 
Ha az érzékelést MEGÉRTÉS követi, akkor jól működünk.
De ha az érzékelést feülírja az agyalás – akkor mindig csapdába esünk.
 
A „Teremburán”, a HOLD és a MERKÚR egymással szemben a TEJÚTON állnak.
A Merkúr a GONDOLAT, a MEGÚJULÁS, az ÉRTÉS jelölője. A HOLD az érzékelésé.
A Merkúr a KÍGYÓTARTÓ farkánál jár – a Hold az IKREK csillagképben, de már kilépve a kapuból, azaz már „ÁTHOZTA” az égi üzeneteket. Ha ezt a „Merkúr megérti”, akkor képes BELEÉRZÉKELNI a „jövő JÖVŐBE”.. (8.55-kor..)

Összefoglalva: ha ma fura sejtéseink támadnak, mondjuk épp gyomortájékon, akkor NE nyomjuk el. Hagyjuk, hadd dolgozzon bennünk. Ha teret engedünk, akkor megérkezik rá a válasz.
Lehet, hogy fáziskéséssel, de mindenképp.
Ma megint „meghal” valami ahhoz, hogy „újjászülessen” bennünk.
Engedjük az érkező hullámokat, hogy „felkorbácsolják” bennünk is a MAG-unkét, mert ez a hangolódás metamorfózisa..
Belső HAJÓNK új vizekre visz minket, HA JÓ –l kormányzunk
Napunk kísérőangyala SANDLAPHON, a „Szelídség” angyala.
Ha valami felkorbácsolódik bennünk, elbizonytalanodunk, kibillenünk, vagy a félelem jár át minket, az aggodalom, a kétség – akkor kérjük ma Sandalphont. A SZELÍDSÉG hatalmas ERŐ.
A belső béke ereje.
Ami nem más, mint a bennünk lévő MAG-os MÁG-usi ŐSI MAG-erőnk...
 
 
(Kép: "Rough sea" by Giovanni Allievi)