ISTENTUDAT

Megint hosszú lett, mert megint idézek....
 
 
Tegnap, egy beszélgetés során elhangzott a következő kijelentés: „küldj neki szeretetet, bugyoláld be egy szeretetgolyóba és engedd útjára isten hírével”. Ez a mondat nekem szólt és összecukkolt tőle a gyomrom. Kapásból rávágtam, hogy nem, mert ettől a mondattól feláll a hátamon a szőr. Nyálasnak tartom és hamisnak, hányinigerem van tőle, mert minden középszerű spirimaszlag „központi elve” ez a mondat.
Nos, talán mondanom se kell, hogy kijelentésem "állva maradt a levegőben".
Magam is éreztem, és később el is lméláztam azon, hogy miért nálam e zsigeri reagálás.
Hagytam, hogy az érzetek, a gondolatok áramoljanak, s kértem „felsőbb válaszokat”.
Ahogy mindenre, erre is megérkezett a válasz.
 
Először is, mit szoktam mindig mondani?
HALLGASS A ZSIGERI MEGÉRZÉSEDRE, mert az a legjobb VÉDELMI SZŰRŐ minden hamisság ellenében.
Tehát ha a „szeretetküldés” ellen zsigeri tiltakozás lép fel bennem (ahogy a közös „gyógyító meditációkkal” szemben is), akkor ott valami tényleg nem kerek, fogadjam el, bízzak a megérzésemben, hisz mindig visszaigazolódott eddig is, amit éreztem, jól éreztem.
Szeretetet NEM KÜLDÜNK SENKINEK, mert a SZER TUDAT, ami egyenlő az ISTENTUDATTAL, mindenkiben OTT VAN.
Ez a SZER ETET, táplál, ÉLTET MINDEN EGY-ÉN-t.
Mert BENNE VAN!
 
Ami mindenkiben BENNE VAN, és PONT ANNYI, amire neki szüksége van, akkor NEM KELL KÜLDÖZGETNI! Pláne nem KÉRETLENÜL.
Amikor valaki kiesik a tengelyéből, és betekeredik tenmaga örvényébe, akkor SEM lehet kéretlenül beleavatkozni, mert a betekeredés, a betegség mindig TANÍT. Egy ok OKOZATA.
TÜNETET tüntet fel, amit nem ajánlatos ELTÜNTETNI, mert a kiváltó ok nem tűnik el a tünettel együtt. Csak ELNYOMJUK, ha eltüntetjük.
Egyébként a legtöbb ELNYOMÓ egy igazi „belső elnyomó”.
Mert ami bent, az kint....Ezért érdemes egy kicsit elgondolkodni...
 
Mindenkinek magának kell felismernie és magamagának KÉRNIE, hogy „adassék”, hogy kitaláljon saját labirintusából.
EKKOR és CSAKIS EKKOR meg fogja kapni a segítséget.
Aztán az már megint más kérdés, hogy felismeri-e és él-e vele.
 
A gyermekek köré „húzott” szeretetburok más tészta. Amúgy is megvan körülöttük, mert ők még „más síkon” rezegnek, de ha egy szülő még hozzáteszi a magáét, akkor együtt-egymást erősítik általa, mert ez a szeretetcsomag oda-visszaható, hisz a szülőből kiáradó.
A bennünk működő szeretet nem más, mint az ÖRÖMLÉT.
Ennek mértékét tenmagunk ISTENTUDATA határozza meg.
 
KI és HOL és MILYEN számunkra az istenkép?
Atyai szigort mutató? Vagy ANYAI SZERETETBEN ÖLELŐ??
Ledöbbentem nem is oly rég, amikor megnéztem a videok statisztikáját: a legkevesebb nézettséget a "Ki is Nagyboldogasszony" kapta.
Tökéletes tükör.
Mert a legtöbb nézettséget az oltásokkal és a jóslatokkal foglalkozó videok kapták.
Milyenek az emberek? FELSZÍNESEK.
Gondolkodásban, érzéseikben, tetteikben, következtetéseikben egyaránt. „CSAK A LÉNYEGET” nem hajlandók meglátni, hogy MINDENnek a MAG-va, a mozgatója, a megoldója a MAG-s-ÁG-uk. A bennük pulzáló MÁGUSI képesség, mely nem más, mint az ISTENI EREDET ereje....A SZER. Aki-Ami működteti.
Aki a „szeren járó”, az TISZTESSÉGES, mert TISZTA.
Aki nem, az bizony „SZERTELEN”.
Ha pedig "SZER-TELEN", akkor külső SZER nem fogja ETETNI...
Csak akkor, ha ő maga "elfogadja az ételt"...
Ugye értjük?
Ugye érezzük a lényeget?
 
Most fejeztem be Müller Péter „Anyám titkos könyvét".
Az utolsó fejezetet épp az imént olvastam, mely mit ád Isten, épp az istentudatról szól.
Véletlenek összjátéka?....
Idéznék a könyvből:
 
„(..)mit jelent az a szó, hogy Isten? (..)
Néhányszor felfedeztem Őt. Valahol a saját szívemben, lelkemben.
És mindig akkor, amikor NAGYON SZERETTEM.
És főleg akkor, amikor JÁTSZOTTAM.
Ez nem tartott sokáig, de a pici kis szikrákból, fényvillanásokból tudtam, hogy VAN.
És ezeknek a rövid kis villanásoknak az emlékei átsegítettek életem legnehezebb, legsötétebb, legborzalmasabb korszakain is.
Ezért tudtam SOKAT DERÜLNI közben.
Nemcsak másokon, hanem önmagamon is.
És az egész életemen.
(...) nem kell semmiféle tan és elmélet és templom. Ez OTT ÉL MINDENKIBEN, aki NEM FELEJTI EL, hogy az ÉLETET NEM CSAK ÉLJÜK, HANEM JÁTSZUK IS.
Vagyis: „színház az egész világ...”
(...)
Vannak egymondatos szerepek is (...) és néha ezek a kis epizódszereplők mentik meg az életünket.
(...)
VALAKI MINDIG DERŰS BENNEM.
Hogy ez kicsoda, nem tudom, de mindig nevet. És mindig játszik.
Jó kedvvel és nevetve.
És ha sírok és elkeseredem, azt mondja:
- Jó.. Akkor most játsszuk azt, hogy sírsz. És szomorú vagy.
És akkor már nem is vagyok szomorú.”
 
Minden ember SZERELMES akar lenni.
Minden ember SZERETETRE vágyik.
Vajon miért?
Mert a szerelem ÁLLAPOTA az a minőség, amiven JÓL TUDUNK MŰKÖDNI.
De az állapot azért állapot, mert MI ÁLLUNK BENNE. Nem más.
A MÁSIK a maga SÍKJÁN áll benne a maga MAG-állapotában.
Tehát?
A kapcsoló hol van?
MAG-unkban.
Ezért NEM ADHATJA MÁS.
Más csak KIVÁLTHATJA BENNÜNK az érzetet.
EMLÉKEZTET.
De minden megélés, minden ÉLÉS EGY-ÉNI-i, és egyéni FELELŐSSÉGTUDATTAL járó.
FEL ÉL ŐS ÉG és TUDAT-OS-(s)-ÁG...
 
A spiri és vallási tanok szeretetmaszlagjai a kábítás eszközei. Pontosan egyet vesznek le és el: a TUDATOSSÁGGAL JÁRÓ FELELŐSSÉGET.
 
A SKORPIÓ csillagképben és mögötte a KÍGYÓTARTÓval a NAP a TEJÚTon halad.
NAP és FÖLD jelenleg az "EGY" tengelyében állnak, ami a TEJÚT tengelye. Mi a TEJ ÚT?
A TEJESSÉG, a TELJESSÉG, a TISZTA ÁG útja.
A Skorpió levág rólunk minden sallangot, hogy képesek legyünk kigyógyulni a betekeredéseinkből. "Meghalni" annak, ami értéktelen és "Újjászületni" a SZER RENDJÉBEN.

Napunk kísérője ma megint METATRON, aki az energiacsokrok tisztításában tud segíteni minket.
Leginkább a VÍZ-választásban, a SZÍV tisztításában.
Hisz az ISTENTUDAT nem más, mint a SZÍV-tudatosságunk.
A SZÍV szív be, de egy az egyben nem ad tovább semmit, mert először megszűr. Küldi a TÜNETET, jelez, hogy mit nem kellene beengednünk. Mit nem akar továbbvinni.
Egyedül az ELMÉNK az, amely ezt a természetes képességünket elnyomni képes, ezáltal magunkba engedni a „zavart”.
Az elme BETEKERÍT.
A SZÍV meg KI-VISZ...
Melyiket halljuk-látjuk-érzékeljük?
A KAPCSOLÓ BENNÜNK van...
Ugye értjük?
Ugye érezzük?
(8.44)