ÉN ÉS A KÜLVILÁG

  
... mely viszony ma újabb tisztulást „élhet meg”...
 
Mondjuk még nem tudom, hogyan, mivel a „külvilág” rendesen berúgta az ajtót nálam a szomszéd kutyája által, aki kétszer ugatott ki a legmélyebb álmomból és lettem utána olyan mint ez zombi.
Azt se tudtam, hirtelen ki vagyok és mi vagyok, meg hol vagyok... Kitápászkodva láttam, hogy a szomszédasszony lapáttal és söprűvel szedi össze az ürüléket, de még csak véletlenül se szólt volna rá a mellette ugató kutyára. Persze, eszébe se jutott, hogy más netán még alszik.. bocsánat: aludna...
Mérgemben kiengedtem a hangomat a kutyának, hogy fogja már be, amit a kedves, tapintatos, együttműködésben toleráns szomszédasszony úgy méltatott, hogy dolgavégezetten bement, a kutyára rá se nézve, meg se simogatva, rá se szólva. Az meg, amíg érezte, hogy ajótközelben van a gazdi, nyomta tovább....
Mi az ami ilyenkor átjárja a felébresztett, nyűgös ember gyerekét?
A tehetetlen méreg... Adjon már valaki egy aknavetőt!!!
 
 
Tudom, vannak ennél sokkal „jobb” szomszédok, olvasok elég történetet... de hát mindenkit a maga környezetének hülyéi irritálnak. Akik aktívan szedik a „nemtörődöm” és „lesz@rom” tablettát. Mert ami NEKI nem probléma, az másnak se legyen az. Bezzeg ha NEKI valami probléma, akkor aztán azonnal és izibe ugorjon NEKI mindenki...
Nehéz az idiotizmussal, az ostobasággal, a butasággal, sőt, a rosszindulattal együtt élni. És mondhat bárki bármit, hogy így-meg-úgy tolerancia, be kell látnunk, hogy ebben a jelen földi minőségben mindig az OSTOBÁK nyernek, mert őket jószóval, kéréssel, figyelmeztetéssel áthangolni képtelenség. A bunkó bunkó marad, a proliból meg soha nem lesz gróf.. Mejátszhatja, csak egy fog hiányozni hozzá: az INTELLIGENCIA és a LELKÜLET, ami KISUGÁROZ. 6 diploma mellett is.
Látható a külvilág más és súlyosabb szegmenseiben IS, hogy az elnyomás, az ostobaság, az erőszak, a butaság micsoda rombolást tud végrehajtani. Persze, ébreszt is közben folyamatosan – de a zöm, a tömeg még mindig a korlátoltak gyüjtő tábora.
Nagy a kihívás ezen felülkerekedni. Tényleg. Mert a tehetetlenség, a tömeg „nyomatéka” erős.
És tudom, hogy az ÖRÖMLÉT erőterében mindezt magunk mögött hagyhatjuk, mert megadja a „föléemelkelkedés könnyedségét”, mivel a kapcsoló bennünk van (írom mindezt 9.27-kor)...
És igen. Bármilyen nehéz, bármennyire lehúzó a környezet energiája, mégis ez az egy megoldás működik.
Magam is füstölgök és lázadok és tombol bennem a tiltakozás – de nekem is meg kell találni majd a pillanatot az átállításhoz...
Talán segít az, amit a kártyák is mutatnak, hogy KINT IS halad minden a maga RENDJE szerint a TISZTULÁS ÚTJÁN.
Mert előbb-utóbb kint is át fog állni a hangoltság, hisz hosszú távon képtelenség szélessávú kontrasztban élni.
Bár, lehet, hogy rosszul látom, mert ha BENT elérem a semlegességet, akkor a KINT MÁR NINCS HATÁSSAL RÁM. Akkor már el tudok jutni odáig, hogy „bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek”...
 
Ugyanakkor MÉGIS! A "MOST"-ban váltásban vagyunk! Ami tapintható, érzékelhető már jó ideje..
Lehet, ezért nehéz a kontrasztot tudomásul venni, mert a mozgás szele átjárja a teret, borzol és türelmetlenné tesz. Ezért irritáló annyira, ezért taszító a szélsőség, ezért akar az ember minél hamarabb „szabadulni”.
Tegnap több ismerősöm is elejtett olyan megjegyzést, hogy „SOHA TÖBBET nem akarok ebbe a „fos” világba visszaszületni!”. Meg hogy ELÉG VOLT! (9.33). Meg hogy „most vagyok itt utoljára, az hétszentség!”
Szakadnak fel a kiáltások... Miért? Mert már szakadHATnak. Mert HAT-nak. Mert SZAKADÁS van..
 
Tegnap egy kommentben olvastam, hogy a „Külvilágban semmi nem látszik abból, amit írok”.
Hát nem is... Annak, aki BELÜL NEM ALAKUL. Aki BENT NEM ÉLI meg azokat a változásokat, ÁTHANGOLÁSOKAT, amin ilyen napokon, mint a mai is, keresztül megyünk. Mert akár tetszik, akár nem, először MAG-unkban kell a munkát, a tisztítást, a „nagymosást” megcsinálni...
Közben a külvilág is alakul – de azt CSAK AKKOR ÉSZ-leljük, és LEL-jük meg, ha mi magunk, vele párhuzamosan, elvégezzük a belső munkát. Akkor LÁTNI fogjuk az összefüggéseket KINT IS.
A tisztulás, az alakulás folyamatát.
A legnehezebb a TÜRELEM. A VÁRAKOZÁS, a KI-várás...
De ha nincs várakozás, akkor nincs készülődés se.
ADVENT van – tehát legalább most „mosakodjunk” és készülődjünk.. és tisztuljunk a SZER ELEM-ében...
És LÁSSUK meg „ISTEN AJÁNDÉKAIT” – amit ma SANDALPHON hoz, pontosabban abban támogat, hogy ÉRZÉKELJÜK és LÁSSUK...
Tényleg csak rajtunk múlik..
 
KAPCSOLÓ!!