EGY-S-ÉG

 
Már a tegnapi Rituálé végkicsengésében benne volt a mai nap, miszerint „a megszerzett tudás mindenképp valami újnak fog a kezdeteként szolgálni”.
És lőn!
Már régen nem láttam ennyi JÓ kártyalapot együtt! Mondhatni „csak jót”, amikhez még az asztrokockák is hozzátették a magukét. Kiemelkedés, „jóra fordulás”, megoldás, „isteni rend”, mikor „idő és tér Egy-be ér”.... kulcs a jövőhöz, új tudás és maga az Univerzum lapja...
Mondhatjuk, beért minket a tegnapi „meglepi” élvezete! Amit tegnap kaptunk, vagy amit megéltünk, megéreztünk vagy megértettünk, most bontja ki magát.
 
A mai nap mindenképp egyfajta TELJESSÉG érzettel ajándékoz meg minket.
Megérezhetjük tenmagunk EGYSÉGÉT: amikor összerezgünk éggel és Földdel.
Mi az EGYSÉG? A REND. Mi a REND?
A HARMONIA. Mi a harmonia? EGYSÉG.
És már körbe is értünk..
Amikor harmoniában vagyunk, hogyan érezzük magunkat?
Harmonikusan. Ez evidens.
Amikor harmonikusnak érezzük magunkat, akkor milyenek vagyunk?
Bánatosak? NEM! ÖRÖMLÉTBEN LÉTEZŐK.
Tehát, amikor azt próbálom mindenkivel megértetni, hogy miért cél az ÖRÖM-LÉT-ben létezés, ami a SZER ELEM MINŐSÉGI LÉTFORMÁJA – akkor milyen létállapotra igyekszem valójában rámutatni?
AZ EGY-S-ÉG-ben létezés állapotára!
Ami nem más, mint a BŰSÉG.
A BŐSÉG.
BOLDOGASSZONY köténye...
Amikor egységben vagyunk, akkor milyenek vagyunk még? Megbonthatók? Megfúrhatók?
NEM! Hanem stabilak. ERŐSEK. Meginghathatatlanok.
 
Kezdjük ÉREZNI?
Kezdjük ÉRTENI?
 
Hogyan függ össze a SZENT HÁRMASSÁG RENDJE az ÖRÖMMEL, az EG(y)-S-ÉGGEL, ami nem más mint TENGELYBEN LENNI az ÉG-gel? Hisz a 3 = 1.
Aki pedig tengelyben van, az összeköttetésben van a FENTTEL, tehát , LÁT és HALL. Azaz ÉRZÉKEL.
Érzékel, mert EGY-ben van tenMAG-jával.
Aki pedig HALL és LÁT és ÉRZÉKEL, az hol van? Hol él?
A JELEN-ben. Ha a jelenben van, akkor mire képes? FOGNI A JELEKET. Ha képes fogni a jeleket, akkor az Örömlét állapotában milyen minőségű?
TISZTA.
Mert ami EGY az TELJES, ami TELJES az TISZTA.
Ami – illetve AKI – TISZTA, abban megvan a TISZTELET. Akiben megvan a tisztelet, az a SZEREN JÁR.
Aki a SZEREN jár, milyen ELEM-ben működik? A SZER ELEMÉBEN.
Aki a SZER elemében működik, az FÉL?
Nem, mert EGÉSZ.
Tehát nem ismeri a félelmet, hisz NEM FÉL.
 
Aki FÉL ELEMŰ, az bizony lehet fél-kegyelmű, igazából SZER-TELEN!. Aki "szertelen". az SZÉT(H)-SZÓRT. Aki szétszórt, az nem összpontosított. Megijeszthető.
Aki ijedős, abban félelem gerjeszthető. Aki fél, az állandó FESZÜLTSÉGBEN van. Soha nem nyugodt, soha nem harmonikus. Nem KI-EGY-ÉN-súlyozott.
Aki nem kiegyensúlyozott, az azt sem tudja, hogy ki ő! Nincs TISZTA-ban azzal, hogy "KI VAGY-OK ÉN"? Nem ismeri VAGYOK-iságánák okát.
Aki nem ismeri MAG-át, magját, azt mindig MÁS fogja irányítani, vezetni. Aki ugyanolyan FÉL ELEMŰ.
A két fél elem azonban SOHA NEM LESZ EGY EG-ÉSZ, mert nincs annyi ESZ-E, hogy ráébredjen: ő igazából ÉG-ÉSZ. Lenne, ha ismerné MAG-ját...
Tehát, aki FÉL, az feszültségben van.
De őt EZ ETETI. És nem a SZER.
Aki FÉL, az befeszül, ami FESZÜL, az begyullad, és ami begyullad, az beGYŰLik.
A sok begyűlt gyulladás pedig lángra lobban és ÖLNI FOG.
Ugye, mennyire ÉRTHETŐ magyar nyelven az a LÉT FORMA, amit ma élünk? Amiben benne vagyunk? A GYŰLÖLETBEN és a MEGOSZTÁSBAN és a SZÉT-szórtságban?
A FÉL elemnek mi az eleme? A HALÁL.
Mely öl és pusztít.
 
Ki a FÉL elem? A tagadás. A NEM. Az Y.
Az EGÉSZ-s-Égnek mi az eleme? Az ÉLET.
Ki van teljességben létében?
Az, ami LÉTEZŐ, ami NŐ-vekvő. Az X.
Mi a megoldás?
Az EGY-s-ÉG, a FELOLDÓDÁS Egy-S-MÁS-ban. Az össze-TART-ozás és nem az összeUGRASZTÁS...
 
Ugye Értjük?
Ugye Érezzük?
 
Leginkább nyelvünk mágiáját, annak magosságos magtudását, amiben megnyilvánul a kozmosz rendje, egésze, szeretete...Mely minden bőség forrása
Ma élvezzük a BŰ-S-ÉG-et.. a harmoniát... a REND-et... a KÉK-s-ÉG-et... az EGY-s-ÉG-et...
MAG-unkban és EGY-MÁS-sal