KERESZT-ÚT

NEM a jézusi keresztútra emlékeztet a mai nap, aminek a KERESZT-FA a vége. Hanem egy olyan KERESZT-ÚT-ra, ahol elérkezünk egy DÖNTÉSHEZ. Mégpedig olyan témában, amit eddig vagy kerülgettünk, vagy nem akartunk tudomásul venni, vagy lelkiismeretfurdalással együttjáró, ezért kényelmetlen, mint kavics a cipőben. De „hegymenetben” bizony a cipőt le kell húzni és a kavicsot kivenni, különben nincs „tetőre jutás”.

Az utóbbi napok-hetek mindenkinek az életében felhozták a belső tisztulás útján azt az EGY kihívást, ami számára a „piros gomb”. Ami minden más kihívásnak is az alapja.. vagy eredője..
Például: kiállni magunkért, az életfelfogásunkért egy olyan világban, ami MÁR egyáltalán nem a miénk, aminek a rendszerével semmilyen szinten nem értünk egyet. Nagyon szép és emelkedett állapot a KÉK-LÉNY-SÉG – na de ÉLNI?? Na de ÉRVÉNYT szerezni neki? Szembe menni a berögzöttséggel? Érvelni, hatni, megvédeni saját felfogásunkat a megszokás szellemiségével szemben? Ilyenkor mi kerül „vizsgáztatásra”?
Az ÖNÉRTÉKELÉS –mint „alap-probléma”.

Sokan küzdenek ezzel, vagy hozott mintaként, vagy a nevelés során felvett megfelelési kényszer nyomása alatt. Tényleg jó vagyok? Tényleg jól teszem a dolgomat? Mi ez a belső megfelelés? Igazából KINEK AKAROK megfelelni?? Ki az az értékmérő BENNEM, aki a mércét mutatja? Ismerem egyáltalán magamat? Ha igen, akkor meg miért az elbizonytalanodás újra és újra, mikor ÉRZEM és TUDOM, hogy megbízhatok a megérzéseimben? Miért tud a „rendszer” körülöttem és az azt működtetők felfogása elterelni, mikor ÉRZEM ÉS TUDOM, hogy a rendszer nem jó??

Nagy kihívás a mindennapokban a MEGÉRZÉSEKET követve ÉRVEKKEL harcolni – kiért? Saját magunkért.
Sorolhatnék még más példákat is – de a MAG mindegyik esetében biztosan visszavezethető az ÖNÉRTÉKELÉSIG. A magunkról kialakított kép tisztaságáig vagy torzulásáig.

Az „utolsó idők”, a „lejáró KOR-KÖR” oszladozó energiaterében lefoszlik mindaz szép lassan, ami ránk ragadt. Még a „kor-kör” felfogásából, működéséből, rendszeréből, karmikus futamaiból...
Nagyon érdekes megfigyelni a szüleink korosztályában, mennyire hasonlóak a megnyilvánulások. Ha mondjuk most én elkezdeném anyám viselkedését leírni, száz százalék, hogy egy nagy hullám helyeslés és hasonló tapasztalás érkezne rá válaszként. Ők egy korszak „mintái”. Lenyomatai. Amik beléjük ivódtak, mert ebben szocializálódtak. A körülmények a magatartásukat, a MAG-TARTÁS-ukat így predesztinálta. Persze idomulhatnának, változhatnának – de az „akarom” korosztálya nem fog „mást akarni”, mint addig.

Ahogy már sokszor leírtam: a kisgyerekeken tökéletesen megfigyelhető, miként NŐNEK BELE a földi társadalom világába. Miként alakulnak a SZÍNPADHOZ, hogyan építik ki a viszonyukat és hogya élik meg benne SAJÁT SZEREPÜKET. Hogyan válnak EGGYÉ az EGO-val, a jelen életük szerepével. Elfelejtve, hogy ők NEM EGYENLŐK ezzel a szereppel. Hatalmas befolyással bír a viszonyulás minőségében a szülői minta. A példamutatás, a nevelés. Ha van, aki EMLÉKEZTET a családon belül, akkor nem merevedik bele az EGY-ÉN öregkorára a szerepébe, a mintáiba. A belefelejtkezés, a viselkedési mintákba való belemerevedés sok-sok kapcsolatot tett már tönkre az emberi „játszmákban”, mert a merevség pontosan az ELME rögzítőeleme, míg a rugalmasság a SZÍV mintája.

A kihívásaink, amiket a KERESZTÚTON kapunk, mindenkinél a SZÍV rugalmasságát hivatott most megmozgatni. Működésbe hozni újra az ÉRZÉKELÉST. Az érzékelés kapukat nyit. Rálátást ad. Amit sokszor nem lehet megmagyarázni, szavakba önteni és „elmésen” előadni. Az ember egyszerűen ÉRZI és pont. Érzi és tudja. Pont.
Minden megbillent érzelem gyógyulásért kiált, és mivel mint tudjuk, az „isten nem kicseszésre játszik”, ezért el is küldi gyógyító angyalát, annak energetikáját. Ezért csatlakozott ma hozzánk RAFAEL.
A megbillenés, a kibillenés mindig választ kíván. Döntést. Hisz nem lehet egyszerre két lábbal két úton járni.
Ma valamiben döntés születik.
Vagy rajtunk kívül, vagy bennünk.
Akár így, akár úgy – de lépnünk kell....
NEM KELL félnünk,sem aggódnunk, ne legyenek kétségeink, minden értünk van. Még akkor is, ha arra csak utólag jövünk rá....