TITOK ÉS TUDÁS

 
Mindenki, egész életén át, az élet titkait kutatja. Van, aki „kint”, kövekből, könyvekből próbálja megfejteni; van, aki „bent”, magában, saját érzéseit, megfigyeléseit, tapasztalatiat lekövetve.
Már gyerekként áhítattal és nyitott szívvel hallgatjuk a meséket, a titkok felfedéséről szóló történeteket, melyik mesehős mit tett, mit vállalt, milyen kihívásoknak tett eleget, hogy magáévá tehesse a bölcsek kövét.
 
Mindnyájan emlékszünk az Indiana Jones filmsorozatra, melyek közül természetesen megint csak az első volt a legjobb, a „Frigyláda fosztogatói”. Áhítattal, átérzéssel és átéléssel követtük a kalandok sorát és beleborzongtunk, mikor a Frigyládának felpattant a teteje és akkor is, mikor a film végén, a CIA titkos kamrájába elzárva, csendesen zümmögött egy faládában, jelezve, hogy elzárás ide vagy oda, ő bizony él....és várja az arra MÉLTÓT, hogy megmutassa neki magamagát...
Kijőve a moziból természetesen elindult a filozofálás, felelevenítve a tanultakat, összevetve a filmmel, mely kissé más nézőpontba helyezte az ismert dolgokat. Ki milyen sikerre jutott az átértékelésben? Kit indított el esetleg a film a kíváncsiság útján, hogy mélyebbre ásson a témában? Gondolom, nem sokakat, hisz a legtöbben csak a kalandot látták, ahogy a későbbi részekben is.
 
Tele van a Föld emlékekkel, tárgyakkal. Az emberi tudás pedig mesékkel, regékkel, mondákkal és sok-sok szimbolummal. A mesék, a mondák, az emberre vetített történetek egytől egyig SZIMBOLIKUSAK. A meséket, regéket pontosan azért találták ki, hogy az „egyszerű” ember is értse a metafizikai folyamatokat, történéseket. A tudat süllyedése azon mérhető le leginkább, hogy idővel MÁR CSAK a mese maradt, elfelejtve a MÖGÖTTES lényegi tartalmat. A mesék pedig szövedékesek, sokszor épp azért, hogy ELREJTSÉK a titkos tudást az olyanok elől, akiket mindez zavart, akik például ki akarták irtani az EREDETET. Azt, hogy az ISTEN egy ANYA, aki a „TRÓN”, a TÓRA, a KÖPENY, a HÁTTÉR, a VÉDŐ, ÖLELŐ, KAR-oló ERŐTÉR, mely TARTJA az EMBERT, legyen az az EMBER „nemesedett”, azaz „ISTENTAGADÓ” vagy IGAZ. A „FÉL ELEM” erőtere a félelem eszközeivel TÖRT és zúzott, megtörve az EGY-ÉN-eket, az ÉNEKET. Elhallgattatva a MAG DALÁT....Sikeresen....Az ember elfelejtette EMBER-s-ÉG-ét, elfelejtette EREDETÉT és már csak a TITKOK, a MESÉK világa maradt számára, melyben a LELKE VIGASZT talált.
Mi a VÍG-asz?
A VÍG-s-ÁG. Amiről mindig beszélek: az ÖRÖM-LÉT.
A TÖRT ÉN nem tud vigadni. A TÖRT ÉN nem tud örülni.
A TÖRT ÉN-t zavarja a DAL.
A TÖRT ÉN nem akar se hallani, se látni....
Mennyiszer előfordult, hogy tiltották a művészeteket? A zenét, a képi ábrázolásokat? Ha nincs zene, ha nincs HARMONIA, ha nincs SZÉPség – akkor nincs VÍG-S-ÁG.
Ki a szépség, a zene, az ihletett állapot ihletője? Mindig a NŐ....
Kit kellett eltaposni, „Lilitté” vagy buta lúddá tekeríteni? A válasz egyértelmű....
Márpedig az élet NEM A TÖRT ÉN száraz, „VÍZ-MENTES” lelkületéről szól, hanem a TELJESSÉGRŐL. Nem a szenvedés az élet célja, NEM A SZENVEDÉSEN KERESZTÜL KELL EMLÉKEZNI – hanem a TELJESSÉGET kell ÉLNI.
 
A Teljességben NINCS SZENVEDÉS. Mert a teljes lény nem tört, tehát nem kell harcolnia, nem kell küzdenie, nem kell kínlódnia semmiért sem. A teljesség maga az ÉLET, ami LÉ-tező, és mint egy „LÉ”, azaz VÍZ, áramló, dagadó és összehúzódó, kiterjedő és mindent betöltő...
Aki a SZENVEDÉST HIRDETI, hogy „CSAK EZ AZ ÚT” – az magamagában nagyon messze van az ÖRÖM-léttől, a VÍG-ságtól, nem látja SEM a szépet, SEM A JÓT, SZÁRAZ LELKÜLETŰ.
Nincs benne „VÍZ”, nincs benne LÉ, nincs benne LÉLEK.
Ez mind látható, mert itt van az orrunk előtt, csak figyelni kell...
A saját életünkben is találunk rá példát eleget, és körülnézünk a "tanítók", a vallások és azok vezetői között..
Egyébként MIKOR is szenvedünk? Ha kiesünk az ÖRÖMLÉT-ből.
Ha „megborul” a harmonia, ha „hamis a DAL”. Ekkor nem érzékelünk, elveszik az út, tapogatunk, megbotlunk, elesünk, BETEKEREDÜNK, mert „feszkósak” leszünk.
Márpedig
"Feszültségben nincs létezés” - szólt az üzenet.

Ugye, milyen egyszerűen hangzik?
Mert egyszerű is - csak nem vesszük ÉSZ-re.
A TITOK, a TUDÁS nem KINT van, hanem MAG-unkban.
Kereshetjük a bölcsek kövét valahol a Föld mélyében, a titkos barlangokban, piramisokban – OTT nem fogjuk megtalálni. Legfeljebb EMLÉKEZHETÜNK a látottak és megéltek kapcsán saját lénységünk múltjára...Felismerve, hogy MI vagyunk MAG-unk ŐSEI és UTÓDAI is EGY-ben.
Érdekes megélés, amikor kártyát szeretnék húzni a kétségeimre. Megemelem a kezem – aztán megáll a levegőben, mert már megszólal bennem a válasz: úgyis az lesz, amelyik irányt ÉN VÁLASZTOM. Ahogy én DÖNTÖK...Bennem van az irány tűje.
Tehát kérdezhetek, húzhatok: minden lehet és bármi, mert MOST minden VÁLTOZÓBAN van. Azt fogom megélni és ÉLNI ahogy ÉN döntök..
 
Napunkhoz ma ezért két angyal is érkezett, tökéletesen visszatükrözve a kétkedésből fakadó bizonytalanság érzetét, a vágyat a titkok. a jövő fellebbentése után, a kíváncsiságot a tudás BIZONYOSSÁGÁnak megszerzésére.
MIHÁLY azt üzeni: BIZTONSÁGBAN vagy. Tehát? „Don’t fos, be happy” 
AZRAEL pedig azt, hogy minden választ megkaphatsz, MAGODBÓL, hisz a MÁS-VILÁG is BENNED VAN! CSAk KÉRJ – és megadatik.
Kérdezz és válaszoltatik..