BIZONYTALANSÁG

 
Pontosabban: „bizonytalanság kontra biztonság” – így teljes a mai mottó.
Mikor érezzük magunkat BIZTON-s-Ágban?
Mikor minden kiszámítható. Mikor mindent TUDUNk.
Mikor mindent LÁTUNK. Mikor mindent ÉRTÜNK.
Stabilnak, fel-és megdönthetetlennek érezzük magunkat és a világunkat. Urai vagyunk az életünknek és a környezetünknek.
Egészen addig, amíg nem történik valami, ami mindent borít...
Jön pl „barátunk a vírus”, vagy ellenszere, az „ótás”, hozzá a rengeteg félinformáció és megtévesztés. Mi a helyes? Mit tegyek?
Vagy, mint nálunk: jön az óvoda időszaka, de a gyerek jelleme teljesen kifordul tőle. Mi a helyes? Hogyan tovább? Mi a fontos? Megborul az egész család addigi rendje és kiszámíthatósága, tehát valami nincs a REND-jén..
Vagy jön egy új iskolatárs az osztályba: teljesen kibillentve az addigi viszonyokat, kapcsolatokat, baráti kötelékeket. Sokszor ilyen esetben mutatkoznak meg olyan jellemvonások, amik addig rejtve maradtak. Ugyanez érvényes bármilyen más „kollektívára” is.
Új lakó az utcában, új kolléga a munkahelyen.
Vagy akár fordítva: valaki elmegy. Elköltözik. Kiürül a helye.
Ott marad a „lenyomata”, az energetikai lábnyoma és ez a hiány hoz ki olyan reakciót, viselkedést, kérdéseket és válaszokat, melyek addig fel se merültek...
Kibillenünk.
Keressük a kapaszkodókat.
Oda az annyira stabilnak érzett biztonságtudatunk...
 
MINDIG az ilyen helyzetek indítanak el minket a KERESÉS útján. Keressük a válaszokat.
Ilyenkor jönnek a MÉLYBEHATÓ kérdések. A MIÉRT?-ek.
De mire is keressük a válaszainket? AZ ÉRZETEKRE. Érzésekre. Megélésekre.
És sehol sem az ELME gondolataira.
Amit „kicsiben” megélünk, az „nagyban” is igaz.
De mi a „kicsi” és ma a „nagy”? Ki dönti el?
Hisz egy másnak „kicsi”, semmitmondó történés NEKEM bizony „mindent vihet”! Amikor egy gyerek sírva jön haza az óvodából vagy túl nagy csendességgel, biztosak lehetünk abban, hogy valami érte a lelkét. Az érzelmi világát.... NEKÜNK „komoly felnőtteknek” csupán egy csekélység, hogy mondjuk a gyerekünk barátja most másnak adta oda kölcsönbe a játékát és nem a miénknek. Megcirógatjuk a fejét és megpróbálunk bölcs választ adni.
De a MI „bölcs” válaszunktól az Ő LELKE még nem fog megnyugodni. Legfeljebb elkezd „agyalni” és megpróbálja ÉSSZEL megérteni azt, ami a SZÍVÉT bántja....
Ha belegondolunk, a gyerek fájdalma semmivel sem kisebb, mint a felnőtté. Mert amit a LÉLEK megél, az KORTALAN. Felnőttként ugyanúgy bánt minket, ha egy barátunk cserben hagy, mint gyerekként. Van különbség? Nincs...
 
Ugyanígy nincs különbség abban sem, ha a „nagyvilág” változásai billentenek ki minket a komfortzónánkból, vagy gyerekként mondjuk a szülők döntései, netán válása...
Lenyomatát, lelki-érzelmi MINŐSÉGÉT tekintve semmi eltérés nincs...
Ami a külvilágot illeti, mindenki ÉRZI, hogy „valami lóg a levegőben”. Valami VÁLTOZÁS készül. Ráadásul valami „nagy”, mert azt is érzi mindenki, hogy nem mehet semmi ugyanúgy tovább, ahogy eddig. Mindenki SZERETNE egy változást – vagy inkább a IO-zanabbul látók -, de mi a jellemző?? Hogy CSAK KINT.
Tökéletesen levehető ez a hozzáállás például az én videoimnál is: az augusztust megelőző jósló videoknak sokszorosan magasabb a nézettsége mint azoknak, melyek a BELSŐ „felrezgések” szükségességéről szólnak! Egyébként nekem is visszafelé nézve tanulságos, hogy valóban kellett a „kiütés”, a módosítás, a várakozás be nem teljesülése mentén fellépő csalódottság, mert ez egy SZŰRŐ VOLT. Vajon mennyien legyintettek a csalódásuk eredményeképp az egészre, hogy „na, ez is csak beszélt az üres levegőbe” – és élik UGYANÚGY tovább az életüket mint eddig, anélkül, hogy egy kicsit is elgondolkodtak volna azon, hogy SAJÁT MAGUK vajon ÉRETTEK-e egy IGAZI „világváltásra”?...
 
Nos, a mai nap a BIZTONSÁG-BIZONYTALANSÁG hullámára tud felültetni minket, rámutatva arra, hol vagyunk BENT, magunkban MÉG kétségekkel telik? Mennyire HISZÜNK abban, hogy a változás a JAVUNKRA LESZ? Mennyire hisszük el azt, hogy egy KIBILLENÉS csak az ELSŐ lépése mindig a következő JÓNAK?
Hol van annak a programnak az eredője, hogy „várjuk a sz@rt a nyakunkba”? Mert így tanították?
Egy kisgyerekben SEHOL nincs meg ez a program. Akkor??
Most is egy váltás küszöbén vagyunk. Ezért nincs jóslás SEM, mert A VÁLTÁS, pontosabban ennek a kimenetele és hozadéka SAJÁT TUDATMINŐSÉGÜNK szintjétől függő (Na: 10:10 van és 8 fok.....)
 
Ahogy általában, MOST SEM kell a negatív végét megfogni a rúdnak: napunk kísérő angyala SANDALPHON, a győzelem és az öröm angyala. Tehát??
„Don’t fos, be happy!”
MINDEN téren....
Légy ÖRÖMben és akkor csak győztes lehetsz!
(Kép forrása: internet, Virágos Lilla)