NEMSZERETEM KÖTELESSÉGEK

 
Melyek ezek?
Amiket ímmel-ámmal teljesítünk, de tudjuk, hogy nem elkerülhetők. Mert kényszert jelentenek a számunkra.
Külső nyomást - a nyomást pedig nem szeretjük...
Ilyenkor találjuk mindig szembe magunkat a nagy ellentmondással: most akkor én irányítom az életemet vagy mégsem???
Dolgozik bennünk a nagy feszülés: hol is van az én egyéni döntési szabadságom? Most akkor dönthetek szabadon a sorsom és a tevékenységeim felől vagy nem, ha például szembe találkozom az óvodai-iskolai intézményrendszer kötöttségeivel, vagy a munkahely emberi kihívásaival, vagy bizonyos tevékenységi folyamatok leszabályozottságának idegölő következményeivel, vagy akár a bürokráciával?... és még sorolhatnánk.
Rengeteg ioyan feladat, kihívás jön velünk szembe, ami felborítja tervünket, időbeosztásunkat és rákényszerít az alkalmazkodásra.
Alkalmazkodás.. már meg is van a GÓC-pont.
Ez mindig nehéz dió. Mert kihez? Mihez? És miért?
 
Ha átesünk az első háborgásunkon és megtaláljuk a válaszunkat, azzal egyben meg is találtuk a SZABAD DÖNTÉS egyetlen módozatát, ami nem más, mint a HOZZÁÁLLÁSUNK.
A "HOGYAN". (kettő rátüsszentés.....sőt.. három..)
Tehát van szabadságunk? Van.. csak nem úgy, ahogy mi azt sokszor elképzeljük. Mindig az elképzelések és a tények közötti eltérés kelti a frusztrációnkat, a csalódásunkat. Mi NEM látjuk azokat az összefüggéseket, melyeket a „felsőbb ÉN” viszont igen és igyekszik mindig az egonkat is abba az irányba terelni, ami a javunkat szolgálja... Előbb-utóbb egyébként magunk is rájövünk (inkább utóbb, mint előbb), hogy felismerjük: tényleg JÓL jöttünk ki egy eleinte nehéznek és elviselhetetlennek látszó helyzetből...
 
Tehát ma, hiába van szombat, szembe találhatjuk magunkat olyan kihívásokkal, feladatokkal, beszélgetésekkel, helyzetgyakorlatokkal”, melyeket nemszeretem módon meg kell oldanunk.
Lehet az egy olyan ebéd, ami nem a mi ízlésünknek való, de valaki kéri tőlünk.. Lehet, hogy kertészkedni akartunk, de jön egy telefonhívás és valaki segítséget kér... LEhet, hogy most kell egy elmaradt munkát elvégeznünk, pedig kirándulást terveztünk be...
MOST még nem látjuk, hogy mindebben mi lesz az, mai a JAVUNKAT szolgálja - de most ezen nem is érdemes agyalni.
Egyet tehetünk: ÖRÖMMEL és ÖRÖMBEN legyünk. Ha örömmel tesszük azt, amit KELL - meglátjuk, minden JÓL fog sikerülni és az étel íze is jobb lesz
 
 
Tudom, tisztában vagyok vele, hogy mindezt könnyebb leírni, mint megcselekedni, hisz nekem is vannak nemszeretem kötelességeim, amiket igyekszel puffogva hárítani...csakhogy nem lehet. Tehát nehéz vagy könnyű: rajtunk áll és BELSŐ ERŐ, tartás kérdése, miként tesszük a dolgunkat.
 
Ma két angyal is segítségünkre sietett épp az önlegyőzés keménysége okán: ARIEL és GABRIEL. Erő és Megértés...
Tökéletese páros.
Csak egyet ne feledjünk: KÉRNI! Mert mint tudjuk, aki KÉR, annak MEGADATIK!
Minden téren!
(Kép forrása: internet)