VÉG-ZET

  
„Vég-zet-es”, azaz véget érő kapcsolatok és helyzetek...
Lezárás. Rend. Aratás. Végállomás...
Ilyesztően hangzik vagy megnyugtatóan? Borzongatólag vagy megkönnyebbülést hozóan?
Biztos, hogy IS-IS.
A nagy lezárások idejét éljük.

Sokan érkeznek el most a VÉG-ÁLLOMÁS-ukhoz. Magát az életet illetően IS, de kapcsolatokat, helyzeteket, „vállalásokat” - legyen az egy bevállalt feladat, munka, egy komplett vállalat, egy vállalkozás, bármi. (És erre most másodszorra cseng be a fülem reggel óta, mintha egy sípot fújnának meg).
Sokan kaptak már jóideje JELEKET, hogy váltani kellene. Mentalitásban, látásmódban, hozzáállásban, saját magukat illetően.
Sokan kaptak már jóideje JELEKET arra nézve, hogy ki kellene lépni egy kapcsolatból, mert nem visz előre, mert „itt tart”, mert a másik „táplálkozik belőlünk”, gátolva a saját utunkat.
Persze minden ilyen „gát” nem más, mint egy „húzd meg-ereszd meg” játszma. Amiben már nem a szeretet játsza a főszerepet, hanem a sajnálat. Pedig sajnálatra kapcsolatot építeni nem lehet. Ezt még kamaszkoromban mondta nekem anyám, amikor egy udvarlómtól igyekeztem megszabadulni, de annyira szenvedett, hogy megsajnáltam. És visszafogadtam. Igaz, ettől meg én éreztem magam nyomorultul. Végül nagy levegőt vettem és kimondtam, amit kellett.
A lecsengőben lévő világ tartozéka a játszmázás. A zsarolás.
A leuralás. Az elvárás. „Én élem az életemet úgy, ahogy akarom, nem hallgatok semmi jelre, intésre, pedig kapom folyamatosan, mert elkopik a térdem, kitöröm a bokám, meghúzom a vállam, elmegy a látásom, befeszülnek az izületeim... (és még lehetne a korral együtt járó tüneteket sorolni), de akkor se engedek!!! "
Aztán meg elvárom a családtól, a gyerekektől hogy úgy táncoljanak, úgy szolgáljanak ki, ahogyan én fütyülök.
Ismerős?
Szerintem rengetek családban. Egyébként nálam is.

Ez a mentalitás kialakult az évezredek és a karmakörök mentén. Minden sorsút újabb és újabb lehetőséget nyitott a felülemelkedésre – de a felejtés, hogy valójában ÉN_KI-VAGY-OK, minden életet megterhelt és terhel is még.
Mint tudjuk, a korszakváltásban a TAVALYI ÉV hozott egy nagy lehetőséget arra nézve, hogy MAG-unkba nézve LÁSSUNK és ÉRTSÜNK. Megértsük saját magunk lény-ÉG-IS-ÉG-ét, azaz az IGAZ ÖNVALÓNKAT, valamint a SZEREPünket és a külvilág SZÍNPADÁT.
Valamint a kettő kapcsolatát.
Lehetőség nyílt KÖTELÉKEK letételére, kötőfékektől való megszabadulásra, ahhoz, hogy MOST tényleg szárnyat tudjunk bontani egy ÚJ VILÁG FELÉ és kilépjünk ITT és MOST a KARMÁK körforgásából!

Tegnap, ahogy mondtam, EMANUEL egy újabb hullámot, egy újabb energiát „tolt a TÉR-be” az "átállás" mentén.
Az augusztusi, szeptemberi hulláma egy meleg, BÁRSONYOS, ölelő, felemelő, könnyfakasztó érzetet adó volt.
A tegnapi azonban "BROKÁTOS". Ami fennkölt, MÉLYSÉGES, de épp a mélységéből fakadóan SÚLYOS. Mint a brokát...

Általában a VÉG-ÁLLOMÁS elérésekor nézünk a LEGMÉLYEBBEN MAG-unkba. Számot vetünk, mérleget vonunk, és aratunk. Learatjuk mindazt, amit elvetettünk. Ez bizony kemény dió....
Nos, EZT A HULLÁMOT kaptuk most. "Brokátosan".. Hogy értsük: nem ellenünk, hanem ÉRTÜNK van.
Az „utolsó”, legmélyebb SZEM-be nézés ideje jött és jön most el.
Nem könnyű. Mert az emberben dolgozik, sőt, tombol a hárítás, a tiltakozás, a magyarázkodás....
Mi indult el augusztus 12-vel? A SZER-ELEM segítségével?
A HEGYMENET.
Már akkor mondtam, hogy nem lesz könnyű.
Mert mit kell fenntartanunk ezen az úton? Az ÖRÖM-LÉTET.
Hát, tényleg nem könnyű.
Pedig az örömlétben van meg pont az a könnyedség, az a „felhajtó erő”, ami a körülmények FÖLÉ tud emelni minket.
Nekem is egyszerűbb mindezt leírni, mint megélni. De a tudat, hogy MOST kapja mindenki a legnehezebb próbáját, talán segít az önlegyőzésben.

A „Teremburán” a VÉNUSZ a SKORPIÓ csillagkép OLLÓJÁNÁL halad. A Vénusz, mint tudjuk, a szerelem és a kapcsolatok, valamint a termékenység szimboluma. Most harmonizáló fényszöggel kapcsolódik a BAK csillagképben megállt SATANÁVAL. Mondhatni a "leány az anyjával".
Mit üzen ez a konstelláció,?
Azt, hogy a HARMONIA érdekében, a SZER ELEM megtartó minőségében LEVÁGÁSRA kerül minden olyan kapcsolat, melyben nincs termékenység. (És most újra, immár harmadszorra besípolt a fülem 9.09 – vég állomás.....)

Ma sincs kísérő angyala a napnak, mert „Emanuel” nem „überelhető” – még mindig ő „uralja a terepet”. Ő SÚG. Nem az elmének, nem az agynak. Nem fog bemutatkozni, hogy „kop-kop, én vagyok Jézus, figyuka, most aztán figyelj rám, mert most fogom neked megmondani a tutit”. NEM.
Finoman, de határozottan az ÉRZETEINKET fogja megpendíteni.
Mégpedig ott, ahol a leggyengébb pontunk van..(9.11...)
Azért hogy TELJES TISZTASÁGOT tudjunk teremteni.
Mert a Teljesség = a Tisztasággal...
Csakis így tudunk MAG-ukban a HEGYTETŐN majd felállni....
 
(Kép: zugligeti végállomás)