ELMÉLYÜLÉS

 
Ma egy ilyen nap várható: magunkba mélyedés, befelé figyelés, belső kiértékelés, kérdések-válaszok, miértek és hogyanok megértése – vagy legalábbis annak próbája...
Még az idő is kedvez ehhez, hisz mikor az eső áztatja kint a tájat, akkor nem akaródzik kimenni, hanem inkább behúzódzkodunk és bentről lessük az esőcseppeket és hallgatjuk a kopogásukat az ereszen, vagy a tetőn...A legszívesebben semmit nem csinálnánk, hagynánk a világot magának és hátradőlve csak engednénk, hogy menjen minden a maga útján, mi pedig csak megfigyelők lennénk.. Mint amikor mesét olvas valaki: hallgatjuk a történetet, benne vagyunk, de mégsem...
 
10.01-et mutat épp az óra, jelezve a TÜKÖR-hatást, hogy ami bent az kint, ami kint az bent... Pontosabban, ami kint, az milyen érzetet vált ki bent és amit bent érzünk, az hogyan mutatkozik meg kint. Valamint: a mélázásból milyen új gondolatokkal, felismerésekkel jövünk ki? MIT HOZUNK KI MAGUNKBÓL? Milyen felismerésekre juttat minket az elmélázás?
Minden élettörténet, amit olvasunk vagy hallunk, egy külön univerzum. Beleélve magunkat a másik életébe, helyzetébe és hozzátéve saját temperamentumunkat, nagy igazságok és összefüggések felismerésére juthatunk. Nem véletlenül vannak a mesék, már egészen kicsi gyerekkortól.
A gyerekek "zsigerből" imádják a mesét. Első unokám pár hónapos korában szó szerint "lemerevedett" és tátott szájjal figyelt, amikor az anyjával szellemi témákról beszélgettünk. Látszott a szemein, hogy ÉRTI, miről van szó.... Láthatóan nem csak a hang ragadta magával, hanem a téma is. Ő, mint baba, aki még nem tud beszélni, és nincs "nyelvtudása", mégis ÉREZ és LÁT - ÉREZTE és LÁTTA, amiről szó volt. A nyelv lekorlátoz és beszűkít, még akkor is, ha olyan univerzális, mint a mi nyelvünk.
 
A másik ember ÉRZÉKELÉSE azonban összehasonlíthatatlanul tágabb tartomány, mert ebben az is láthatóvá válik, amiről az illető nem beszél... Nagyon bízom a „jövő JÖVŐben”, hogy erre a képességre újra fel tudjuk tornázni magunkat, mert onnantól nincs lacafaca és handabanda...Nincs szükség jogra és törvényekre, mert minden ÉSZ-lelhetővé válik.. Lehet ezt „utópiának” nevezni – de az utópia nem más, mint a jövőben megvalósuló mostani elképzelés lehetősége... Ha valami a jövőben elképzelhetően megvalósítható, akkor most miért nem?
10.11... tehát CSAK el kell indulni az úton...
 
Egyébként nagyon érdekes tapasztalás a nyelvi blokk azon az új úton, azon a „más(ik)-síkon”, ami MÁR élő, amin MÁR járunk jónéhányan és amin most épp az "ürességet" éljük. Azt az ürességet, amelyben mögöttünk hagytuk a „VOLT”-at és annak minden velejáróját. Ismerjük, tudjuk, bennünk a lejárt korszak tudása – de már nincs folytatása. Lezáródott.
A kaput átlépve a jelenben most egy „ÜRES-ÉG” van, ami feltöltésre vár. Ezen a SÍK-on valóban az érzeteké a főszerep és érzeteket elmagyarázni, elmondani szinte lehetetlen. Vagy érzi a másik, vagy nem. Ha érzi, akkor nincs miről beszélni. Ha nem érzi, akkor meg azért....
Ami jó, hogy egyre többen „lépnek át” erre a síkra, egyre többen állítják át magukban a kapcsolót...és ezek az emberek valóban EGy-s-MÁS-ra éreznek!
 
Napunk kísérő angyala ma METATRON, aki a BELSŐ megtisztulásban tud a segítségünkre lenni.
A belső megtisztuláshoz pedig mint tudjuk, elengedhetetlen az elmélyülés...
Ma találkozhatunk olyan élménnyekkel, melyek hatásain által ÁTÉRTÉKELŐDIK valami bennünk. Minden átértékelés megfelel egy tisztulásnak....Minden tisztulás új gondolatokat ébreszt, minden új gondolat új utakat nyit meg... 10.21...