SOK KAPU BEZÁRUL

                                                                                 

Sok kapu bezárul e létednek mezején,
De megannyi kitárul, mint tovább mendegélsz.
Minél közelebb érkezel önmagod valós-ágá-hoz,
annál nagyobb REND-be érsz.

S ahogy bent, úgy rendeződik körülötted is a tér.
S kik mellőled LE-TÉR-nek, s más úton mendegélnek,
hagyd s engedd el őket, szeretettel és könnyedén.
Mert tudd, e rend csakis érted él.
S ne foglalkozz azzal mit mondanak s miért.
Mert az az ő igazságuk, mely nem a tiéd.
Hisz tudod jól, kik „ellened beszélnek”,
ők is teérted élnek.
Csak ők még nem emlékeznek.
S nem látják szívükből felülről a nagy Egészet.

Még nem értik-érzik lelkükben,
magjukban az Igaz-s-ÁG szavát,
ezért elhiszik még a HAMIS-ÁG tanát.
Ők így tapasztalnak e létnek színpadán.
Még játszák a „szerepeket” tovább.

Hagyd őket játszani.
Most ők így „fejlődnek” tovább,
Míg meg nem hallják újra magjuknak,
maguknak igaz dallamát.
Ez az egyik legnagyobb beavatás.

De minden pillanatban dönthetnek MÁS-KÉPP.
S elhagyhatják az illúziók hamis ágának talaját.
Mi nem más, mint egy látszat LÁT-KÉP.
S tudd, aki ítél saját magját ítéli meg.
Neked nincs más dolgod, mint bölcsen elfogadni a döntéseiket
(melyek még nem szívbéliek).
S együtt érezni velük, mi nem más,
mint engedni amit szeretnének,
mire vágynak,
hadd tapasztalják meg.
Mert most ez az ő „ösvényük”,
mit jelen hitük által ők választottak
maguknak a MA-ba'.
Hisz minden lélek „megmérettetik”
saját maga MAG-ja által.

S nem más, csakis saját maga dönti el,
hogy marad még az „ELME REND-SZER-ébe”,
vagy BE-ÁLL újra a SZÍV tudatosságába.

A „Rend-Szer”ből a REND-be, „bátran”.
S szembe-s-ülve SZEM-be nézni,
annak minden feladatával.
A választás mindenkinél magánál,
saját szabad akaratával.
De mindenki képes rá,
hogy már ne a „köröket” fussa,
hanem felhangolódva átemelődjön a GÖMB-be,
hol az IGAZ ÁG-nak útja.
S nem a HAMIS ÁG-nak „feneketlen” kútja.

De ez csakis úgy lehetséges,
ha önmagunkkal szembe nézve,
magunkat nem megítélve (MAG-ÍTÉLVE),
A SZER ELEM-nek erejével,
átlényegítjük MAG-unk.
S felvállaljuk lénységünket,
azt akik valójában vagyunk.
S őszintén, SZER-ÉN-yen élni
a VILÁGOS ÁG-ban,
feltételek nélküli MI-NŐ-S-ÉG-ben, örömmel,
a SZER-nek MINDEN ELEMÉVEL
táplálni MAG-unk a MÁ-ban,
míg el nem érjük a „hegynek tetejét”,
hol MIND ÉN LÉT az EGY-be Ér,
tovább tágulva MAG-unkban
a tudatosság tengerén.

S a legnagyobb bölcsesség, mikor mindezt,
nem csak érted, érzed s beszélsz róla,
hanem meg is ÉLED mindezt „könnyedén”.
Természetesen...

Már csak azt éled, aki vagy...
Mert már ott élsz bent,
szívednek MAG-neses terén.
S a „legnagyobb” tanítóvá akkor válsz,
Ha MAG-odon keresztül mutatod az IGAZ ÁG útját,
csendednek mezején.

Felismerve, hogy nincs szűk-séged tanítványra, se mesterre,
hisz mindkettő te magad vagy a MÁ-ba EGY-SZER-RE.
S minél többen ráébrednek az IGAZ ÁG eme VALÓS ÁGÁRA,
A valódi MAG tudására,
Annál többen a REND-be érnek,
hol veled EGY-ként élnek,
S ezzel erősítenek Téged.
Hisz ők is TE vagy – ezt soha nem feledd el kérlek.