ELINDULT.... az IDŐ.. TÁGUL A TÉR

ELINDULT..

Elindult... s közeleg.
Aki fél, ő megremeg /MAG-Remeg.
De akiben nyugalom, ő áthalad a „tűfokon”.
„ALÁSZÁLLÁS” mesteri,
kiben FÉL ELEM, ő elhiszi.

Kiben ott a Bizonyosság (BIZ-ÖN-ŐS-ÁG/BIZ-Ő-NŐS-ÁG),
átlényegül, s újra kékül.
S az új világra fel is készül.                                             
S ha megremeg a Föld, ő nem remeg vele,
hisz stabilan áll magjában, s így „a FÖLD felett lebeg”.
Nem érinti se tűz, se víz, s hurrikánnak szele.
S felkészülten várja a jelenben a JELET.
S ha érzi már, ő tudni fogja, e jel mint jelent.
S hogy mit tegyen.

Türelem.
S ne félj, hisz nincs mitől.
Te már érzed magodba’, hogy ami jő, teérted rezeg.
A hullám közeleg.
Te csak engedd tisztulni magod körül a tered.
S tartsd rezgésed a MIND-ÉNEK felett.
Légy örömödben, s derűdben ott bent,
míg tart a „hegymenet”.             
                                           
S felérve a hegytetőre, ott fenn, ez már természetes.
De amíg fel nem érsz,
s felfele mendegélsz,
Emlékeztesd magod erre,
hogy innen már csakis ebben a rezgésben tudsz emelődni,
egyre feljebb, s egyre beljebb.
S tudd: te már meghoztad a döntésedet,            
Úgyhogy járd szépen tovább az ösvényedet.

-------------------------------------------------------------------------

IDŐ....
A jelenen kívül mindent, mind-ÉN-t átszövő erő!
Minden, mi az időben benne él, puszta illúzió csupán,
hisz a valódi létezés, a „vagyok”-iság túlmutat és tovább tágul
az időtlen időkön át.
Az idő a „kulcs”. Mi beillik a zárba.
Ha elfordítod, beletágulsz a MOST-nak a VAN-s-ÁG-ába.
S ott Egy-SZER-re létezél a JELENNEK szövetébe,
hol megszűnik az óra perce és nincs idő a Térbe.

2021-09-17

Az IDŐ megáll egy pillanat alatt.
Készítsd hát erre fel tenmagad.
Nemsokára „lepereg” az órának homokja.
S átfordul a korong,
s onnantól kezdve már nem hagysz nyomot ma.

Egyre tágul a TÉR.
S te vele tágulsz a MOST-ba,
s már nem ott leszel többé, ahol most vagy.
Bár „látszólag” ugyanott vagy.
De mégis, te már egy másik síkon táncolsz mindazokkal,
kikkel e táncot együtt, már egy ritmusra járod.
S léted felhangolódva az új ciklusra váltott.
Hol idő helyett időtlenség.
Tér helyett a végtelenség.

S mikor 12-t üt az óra, eltűnik a mutatója.
S ekkor ki éber, érezni fogja, hogy lepergett az órának homokja.
S egy pillanat alatt tárul fel benne a TÓRA.
S ahogy eddig tetted, úgy már többé nem hajtod fejed nyugovóra.

S bármikor „alászállhatsz”, s vissza is térhetsz.
Emlékezvén mindarra, mit itt is, ott is érzel s észlelsz.
hiszen itt IS és ott IS élhetsz, ez a te döntésed.
Mert minden emlék, mit szívtudatod hordoz,
megmarad e térbe’.
Ahová nem mindenki ér be.
S amit nem mindenki ugyanúgy él meg.

Lesznek, kiknek múltjuk teljes feledésbe’,
De lesznek, akik emlékeznek,
s ők majd vezetnek s tovább emelnek.
Átadván a magtudást, amit sosem felednek.
De e magtudásnak átadása már nem szavakkal fog történni a Mába.
Hanem hullámokban ébresztődnek a rezgések által.                                   
S megengedve maguknak az emlékezést,
saját magukat ébresztik fel a bennük élő magtudás által.
Hiszen mindenki maga ébreszti és tanítja magát.
S ebben az új világban, ki ébredett,
ezt már tisztán érzi, éli, s látja.

Megnyílt a MAG, s indult a Tér.                                                               
S az adok-kapok körfogása,
itt e szinten már VÉG-et ért, a végéhez ért.
Innentől kezdve együtt egy ütemre
s egyszerre lépkedünk a „hegymenetben”.
S magunknak dallamán át hangolódunk egyre tovább,
érezvén az Egy-S-Éget, a TELJESSÉGET,
bennünk, mi újra MAG-unkban MAG-unkra talált.
S a hegytetőig egy ritmusra dúdoljuk a mag dalát tovább.

S most felgyorsul a világ.
S mindazok, kik felkészültek, ha jő a jel, ők rárezdülnek,
s nekik e világ ekkor ott a pillanatban megáll (Mag-ÁLL).
A MAG LEÁLL és EGY ritmusra BE-ÁLL.
S ők egy új rezgésen (frekvencián) léteznek tovább.

S kettéválik a világ.
Ki beért a magba, ő tovább halad ma.
Ki még mindig magján kívül áll,
ő marad még e mátrixnak színpadán.

Indul hát a tánc.
Van, ki körbe-körbe karikába,
forog még tovább.
S van, ki a gömbbe emelkedve,
keringőzik fel a „hegy”re,
egyre beljebb s egyre feljebb....