Reggeli Rituálé 2021-07-16-án

MOTTÓ: VÁM ÉS RÉV
 
Milyen jó, hogy tegnap leírtam: MOSTANTÓL SEMMI NEM SZÁMÍT (8.22-kor), hogy MI VAN FENT a „TEREMBURÁN”, amit látunk, már csak legfeljebb IGAZOLÁS lehet az érkező JELEKHEZ!
És lőn.
Ma pontosan ilyen nap van – ami egyébként már tegnap délután belengett az éterbe, most ráfordult a kiteljesedés irányára..
Miért is?
Az „észközeim” ma KÉT HATÁST mutatnak: VESZTESÉGET és JÓVÁTÉTELT. A SZER etető minőségében.
El kell veszteni valamit a VÁMON, hogy ÁTKELHESSÜNK A RÉVEN. Azaz: le kell róni az ADÓNKAT ahhoz, hogy ÚJJÁ TUDJUNK SZÜLETNI.
LE KELL TENNÜNK valamit, le kell válnunk valamiről – vagy valaki(k)ről – ahhoz, hogy MAG-unkban ÁTLÉNYEGÜLHESSÜNK.
 
Nem mondok SEMMI ÚJAT.
Igazából Jézus óta nem mond SENKI SEMMI ÚJAT!
Viszont Jézus óta minden TISZTA EMLÉKEZETŰ ember megpróbál ÉBRESZTENI! De mint látható, azóta csak a maszlag köde sűrűsödött...
Épp ma jutott eszembe: amíg valaki ELFOGULT valakivel szemben, addig VAK. Elvont értelemben is. Ugyanis a TISZTÁN ÉRZÉKELÉS NEM ISMER KIVÉTELEKET! Ha a legjobb barátunk épp az, aki HAMIS, vagy az, akire felnézünk, mert tetszik a lénye valami miatt és ezt NEM VAGYUNK HAJLANDÓK LÁTNI – nos, amíg ez a helyzet fenn áll, addig MINDEN EGYÉB MÁS TÉREN SEM LÁTUNK TISZTÁN.
Mondhatni, ez ennyire egyszerű.
Egyébként meg az is.
 
Az elfogultság is egyfajta „jelzőkészülék”, ami beJELEZ, hogy miben, hol van még magunkon és magunkban csiszolnivaló. Könnyű mindig az idegenben meglátni a testbeszéd, a mimika, a kisugárzás jeleit – na de az igazi látás az, amikor a számunkra fontos embernél is felismerjük a csúsztatás, a kendőzés, a játszmázás, a vetítés, a nárcizmus, az önfényezés... (és még sorolhatnám) jeleit.
Bizony addig nincs átkelés a RÉVEN, amíg a VÁMOT nem rójuk le....azaz a magunk korlátait nem döntjük le.
 
Tehát „veszteség” és „jóvátétel”.
Mi a veszteség?
Jórészt az, ami a fentiekben említésre került: amikor elveszítünk egy ILLÚZIÓT!
Mi szokott leginkább fájni? A beteljesületlen szerelem. Miért? Mert ebben van a legtöbb KÉP, amit kifestettünk. A legtöbb illúzió. Amibe beletemetkezünk, játszunk a gondolatokkal – tökéletes románcot tudunk komponálni hozzá...
Vagy, amikor nagyon remélünk valamit, egy ajándékot például.
A gyerekeknél fordul elő oly sokszor: kinéznek valami játékot és amíg meg nem kapják, minden létező formában elképzelik maguknak, hogyan játszanak vele. Hogyan mutatják meg majd a társaiknak.
Ki mit fog szólni....Egészen mélyen beleélik magukat. És aztán mikor eljön a nagy pillanat: eldurran a lufi. Hiába kapják meg – az a BELSŐ euforikus öröm, amiben a VÁRAKOZÁS idején voltak, már nem ugyanaz.
De ezt minden felnőtt is ismeri: karácsony közeledtével mindig az Advent napjai a legszebbek – mert abban CSAK A VARÁZS van.. A készülődés, a várakozás, a remény, a TISZTA ÖRÖMÖK varázsa..
Aztán mire eljön a Szenteste mi van? Kimerülünk és elfáradunk a varázsokban...no meg a varázsölő robotban..
Ismerős?
Naná...
MOST azonban fordul a kocka.
 
Sokan vagyunk, akik VÁRAKOZUNK, mert zsigerileg ÉREZZÜK, hogy jön „valami” – de ennek a „valaminek” a megéléséhez, a várakozás beteljesedéséhez most pont az a feltétel, hogy tudjuk TARTANI a BELSŐ VARÁZST! Most nem lesz a vége kiábrándulás, nem lesz belefáradás – mert csak akkor fog működni az új világ, ha ÚJJÁSZÜLETÜNK tenmagunkban, azaz ÁTLÉNYEGÜLÜNK a VARÁZSUNKBA. Mi a varázs? A MÁGIA. Mi a mágia? A MAGERŐ. Mi a magerő?
Az EMLÉKEZET!
 
Ma a penzumom a Kék vér I lett, annak is a 197-ik oldala.
 
„Ebből a RÉM-ÁLOM” (rém-ALOM)-ból, amit itt összehoztuk magunknak csak felébredni lehet. Felébredni az ÁMÍTÁSOKBÓL, a KÍSÉRTÉSEKBŐL, a BŰVÖLETBŐL (VAK-ságból). A bűvölet pedig nem más, mint saját FELEJTÉSÜNK”.
Az ősemlékezet még a TISZTASÁG, azaz HASÍTATLANSÁG korában íródott mágneses adathordozónkba, az ősanyai múlhatatlan nőstény őssejt rost magjába. Ott van az, ott van minden, csak hozzá kellene férnünk. Ehhez azonban az ősanyai mágneses, ráción túli SZÍV-ÚTON lehet!  (..) A jézusi tanítás ma IS pontosan és szó szerint érvényes: az ÚJJÁSZÜLETETETTEK ÚJ SZÍVÉVEL, kizárólag a TISZTA SZERETETTEL leszünk képesek a megosztottság, a KÉT-s-ÉG-be esés, a FÉL-ELEM, az ebből fakadó EGY-MÁS ELLENI élet hatalma alól felszabadulni”.
 
Annyit hozzátennék: a „Tiszta szeretet” NEM AZ, amit ma az arcunkba tolnak. Az, csak a „lebutított” minőség ugyanúgy, mint ahogy minden más spirituális maszlag is az.
A TISZTA SZERETET csak egy MÁS, egy ÚJ szívvel fogjuk tudni ÉLNI és MEGÉLNI. Akik ezt már megélték álomban vagy valamilyen látásban – ők pontosan tudják milyen.
 
Visszatérve a „Teremburához”: a NAP és a PLÚTÓ szembenállása ki fogja belőlünk robbantani a MAG-erőt, ami bizony leválásokkal fog járni. Hisz a magnak a kicsírázáshoz a HÉJÁT le kell dobnia...
A NAP ugyanakkor a NEPTUNHOZ is kapcsolódik, a VIZEK, a LÉ, a LÉLEK, a feltétel nélküli szeretet erőteréhez, mégpedig KIEMELŐ hatással. Tehát: ma TÉNY-legesen megélhetjük, amit elvesztünk a VÁMON, a feltétele lesz annak, hogy ÁTKELHESSÜNK A RÉVEN....
Mindehhez az angyali támogatást ZADKIEL nyújtja, az EGYÜTTÉRZÉS angyala.
Mi már tudjuk ITT (remélem legalábbis), hogy mi a valódi együttérzés... Semmi esetre sem a szánalom, vagy a sajnálat, vagy a veszteségből fakadó összecsengés érzete. Ez lehet, hogy emberi, de NEM KOZMIKUS!