Reggeli Rituálé 2021-05-27-én

 
MOTTÓ: VEZETTETÉS
 
Ha hagyjuk a vezettetést ÉR-vényre jutni, akkor, mint tudjuk, minden RENDBEN van.
Csak hányan tudják ezt ÉLNI? Mégpedig a mindennapokban?
"ADOTT M-ÉRTÉK-REND SZER-int"?
 
Ma a következő mondatokat olvastam a Kék vér II-ből:
 
„NEM A MUNKÁDÉRT VAGY FELELŐS, HANEM A LÉTEZÉSED MINDEN EGYES PILLANATÁÉRT”
„Ha mindenki EGY-ÉN-ileg összekapcsolódottan élne a legTELJESEBB, legTISZTÁBB KOZMIKUS ENERGIÁVAL, a SZENT SZELLEMMEL, akkor mindenkki minden pillanatban pont az Univerzummal összhangban tudna létezni.
Nem kellene „GOND-oldkodni” semmin, mert anélkül is TUDNÁNK TISZTÁN, azaz teljes SZÍVVEL létezni és ezzel összhangban CSELEKEDNI”.
 
Azt javaslom, rágjuk át néhányszor ezeket a mondatokat. Mennyire ÉREZZÜK és mennyire TUDJUK értelmezni őket?
Elolvasva azt mondjuk: evidens. Mi egyáltalán a kérdés? Miért kell ezt egyáltalán külön hangsúlyozni?
Aztán rájövünk, hogy a mindennapokban egészen MÁS-KÉPp élünk, mint ahogy azt szép és emelkedett mondatokban megfogalmazzuk..
Ismerős?
Ismerős...
Pedig nem lehetetlen. Pedig lehet így élni. Pedig ÍGY KELLENE élni! Ez lenne a „spirit”, a szellemi lét célja és módja. „Csak”... meg a „De”....
Ismerős?
Ismerős...
A probléma ott szokott kezdődni, mikor a LÉTEZÉST összekapcsoljuk a munkánkkal. Amikor azt hisszük, hogy a munka, a hivatás a MINDEN. Ilyenkor szoktuk megkérdezni: mi a küldetésem? Jó úton járok? Nem tévesztettem el a célomat? Nem estem vissza? Mi a dolgom az életben.
MI?
ÉLNI!!! A LÉTEZÉST ÉLNI!!! Annak minden pillanatát MEGÉLNI! LÁTNI! Meglátni a LÉT-ben a VAGY-OK-ot. Mindazt, ami a LÉT FORRÁSA. Mindazt, ami a létezésben létező, azaz tenMAGomat, hisz én nem vagyok elszigetelten, az én létemnek vagy-OK-sága maga a LÉTEZÉS.
Most ez minden bizonnyal elvarázsoltan hangzik – de csak az ELMÉNEK. A „gondolatnak”.
Az ÉRZETnek, az érzékelésenk természetes...
 
A LÉTEZÉSBEN, legyünk BÁRHOL az Univerzumban, vagy a tágabb kozmoszban – egy valami fog minket meghatározni: a LÉT ÖRÖME, amit Boldogságnak nevezünk.
ÉS NEM A MUNKÁNK.
A munka, a hivatás, a tevékenység, legyen az bármi, csak egy KI-NYÍL-vánulás. MAG-unk megnyílvánulása. Hisz BELŐLÜNK fakadó. Megmutatjuk a külvilágnak, mi van bennünk. Mit tudunk ADNI. ÉN adok – TE adsz. Adok és kapok így pulzál örök egyensúlyban. (legalábbis így kellene 8.44-kor meg különösen ...)
Ezért minden munka, minden feladat, legyen szó épp árokásásról, vagy hídtervezésről – akkor lesz JÓ, ha SZÍVVEL-LÉLEKKEL csináljuk. Nem véletlen a közmondás is... Akkor lesz JÓ az ebéd, ízletes a sütemény, szép a kert, ha BENNE vagyunk. Ekkor ÉL, amit kiadunk magunkból.
Ha valami ÉL, akkor pedig azért él, mert ÖSSZHANG-ban voltunk. MAG-unkkal, MAG-unkban, a Szent Szellemmel....
 
Hol érezzük a „Szent Szellemet”?
Bent. Magunkban. Halljuk a súgását, ÉREZZÜK az üzenetét.
Ha érezzük és halljuk, ami „tömör gyönyör” – akkor egészen biztosan követjük e hangot. Pontosabban jó esetben követjük e hangot. Mert ugye az elme, az ego felülírhat bármit. De utólag mindig rájövünk: ha követtük a hangot, mindig JÓL JÁRTUNK.
Nos, a mai nap egy olyan, nap, amikor újfent megélhetjük, megtapasztalhatjuk, milyen összhangban lenni. És ha már 27-e van, a "Szent Szövetség" száma, akkor meg különösen...
Bent és kint. Én és "én". TE és ÉN...
 
Napunk kísérőangyala pár nap után újra AZRAEL , aki a „Más”-világról üzen. A „8”-as túloldaláról... Hallgassunk rá, üzenetére, tanácsára, súgására. Csak jól járhatunk... mert megOLDódnak gond-jaink, amin gond-olkodunk...