Reggeli Rituálé 2021-03-06-án

MOTTÓ: EGYÜTT – ÉRZÉS
 
„Együttérzés” és „együtt érzés”. Ugyanaz és megésem.
Együttérezni valakivel annyit jelent, hogy beleérzek az ő „ÉL”-ményébe. Abba, amit épp megél. Öröm? Bánat? Szomorúság? Csalódás? Szerelem? Teljesen mindegy: bele tudjuk élni magunkat. Érezzük, amit érez. Még akár nyomot is hagyhat bennünk, felélesztve saját élményeket, emlékeket. Egy hiányérzetet vagy egy beteljesedett állapot megelégedettségét.
Az együttérzés az emberi együttélés legfontosabb faktora, mert ez a tolerancia működésének és a határok meghúzásának az alapfeltétele. Miszerint nem teszek olyat, amivel a másikat zavarom, kellemetlen élményt okozva neki.
Az együttérzés sarkall minket a segítésre. Mert tudjuk, hogy a másik épp mit él át. Mert tudjuk, hogy nekünk mennyire fontos lenne ugyanígy a segítség, ha mi lennénk az ő helyében.
EGYÜTT – EGYMÁSSAL- EGYMÁSÉRT.
Ez LENNE az élet mozgatórugója.
Normál esetben. Ami azért „nyomokban”, mint „nyom-ELEM-ek” azért még megtalálhatók.
Épp az együttérzés alapján.
Az EGYÜTT ÉRZÉS azonban egészen más.
Akkor EGYÜTT vagyunk és együtt érezzük UGYANAZT. Ez mágikus pillanat.
A mágikus pillanat azért mágikus, mert dimenziókapukat nyit meg. És egy pillanat elég hozzá, hogy megéljük ebben az egyetlen egy pillanatban az időtlenséget, megérezzük a teljes múltat-jelent-jövőt, az összeforottság élményét. Az EGY, a BETELJESÜLÉS állapotát.
Ez KÉT ember között lehetséges. A SZER ELEM-ében.
Ha e két embert elsodorja egymástól az élet, a megélt pillanat mégis örökre összekovácsolja őket. Mert IDŐTLEN. Mert időn túli. A pillanat emléke külön-külön is MAG-unkba ég, tartva az emlékezés által a LÉT-ELEMET, mely lételem valóban alapvető elem, a TUDATOS élet éléséhez.
A tudatosság már túlmutat a földi keretekem, mindazon, amiről azt HISSZÜK, hogy valóságos, mindazon, amibe ITT kapaszkodunk. Mindazon, ami anyag. Ami megfogható. Amiről csak AZT HISSZÜK, hogy a miénk, azt hisszük, hogy uraljuk.
A LÉ-ny-ÉG mindig a látszaton túl van. Mindig.
Már tegnap szó volt róla: ezt a lényeget zajban nem lehet megtapasztalni. Hírek hallgatása közben nem lehet megélni. Nem is véletlen, hogy annyi hírcsatorna van és mindegyiken mindenki meg akarja magyarázni, hogyan értelmezzük a világot. Érdekes módon, mindegyik másképp értelmezi és mindegyik meg van győződve róla, hogy csakis és kizárólag ő tudja a tutit. Ha belemegyünk a játszmába, elvesztünk. Kész.
De mindig van kiút! Ébredni sosem késő.
Mégpedig egy adott pillanatban egy rajtunk átcikázó RÁ-ÉRZÉS és MEGÉRZÉS által.
SOHA NEM A GONDOLATAINK fogják meghozni a megvilágosodást. Soha!
A gondolatok legfeljebb megértetik.
A megvilágosodáshoz CSAK az ÉRZÉSEKEN keresztül lehet eljutni. A kifinomult érzelemvilágon keresztül.
Az érzések, érzelmek segítik az ÉRZÉKELÉST, az érzékelés pedig elindítja a gondolatokat. A gondolatok elvezetnek a megértéshez, a megértés által pedig felébred a TUDAT tudatossága.
Ma a HOLD és a NEPTUN kvadrátja határozza meg a „Terembura hangulatát” és az ő hatásuk jelent meg az „észközeimben” is. Minden, ami érzékelés, érzelem, teremtő-alkotó energia.
Mind a HOLD, mind a NEPTUN az ÉRZÉSEK, az ÉRZETEK világa. A láthatatlan tartományok birodalma. Amiből táplálkozva csodálatos ALKOTÁSOK születhetnek.
Minden, ami megfogható, ami teremtett, a nem látható tartományból kerül ide a látható térbe.
Aki ÉREZ, annak az alkotása ÉLŐ. Óriási a különbség egy „ihletett” zenemű, festmény, szobor, épület, vagy akár bor, étel, sütemény és egy „csakúgy” megcsinált között. Alkotás és csinálás. Hmmm... Érdekes, hogy a „csinálást” érezzük hétköznapibbnak, mondhatni „alacsonyabb rendűnek”. Pedig a CSÍ-nál szóban benne van a CSÍ vagy KÍ gyök, mely maga az ÉLETENERGIA. Az ihlet. Amit meg-CSI-NÁL-unk, azzal tudunk valakit meg-KÍ-NÁL-ni. Magyar nyelv mágiája....Amivel meg-KÍ-náluk valakit, azzal ENERGIÁT adunk át. Magunkból. Másnak.
Tegnap a középső lányom „mágiázott”, karamellás bonbonkat akart varázsolni. A forma kivételesen nem jött össze, de a tartalom, az „ott volt”. Én pedig, tekintet nélkül a forma formátlanságára, eltüntettem mindet. EGYET ÉREZTEM, mégpedig a folyékony karamell és a csokoládé mennyei egységét, az egységében rejlő harmonia minden mágikus élményét. Rám szólt a lányom, hogy hagyjak másnak is, legalább kóstolónak. Mondtam, hogy ki van csukva, EBBŐL NEM! Mégpedig azért nem, mert tudtam, hogy azt az EGYET ÉRZÉST, egybenlevést az ízzel és annak egész varázsos pillanatával, úgy ahogyan ÉN érzem, rajtam kívül senki nem érzi. Márpedig, ha nem érzi, akkor nem értékeli, ha nem értékeli, akkor meg kár belé....És ez így is van.
Nem véletlen, hogy értékes borokat, melyek LÉLEKBŐL készültek, nem kínálnak akárkinek.
Az ÉRTÉKhez ÉRZÉK kell. Aki ÉRZÉKEL az tud ÉRTÉKELNI is. Mert érzi az értéket. Ha érzi az értéket, akkor tudja a MÉRTÉKET.
Mai napunk kísérőangyala ZADKIEL az „Együttérzés” angyala.
Ma érdemes lélekhez szóló könyvet olvasni, filmet nézni, vagy egyszerűen kilépve a zajos valóságból, átengedni magunkat a természetnek. Figyelni a tavasz lelkületét, virágok kibomlását, a gyerekek „komolytalanságát”, azt, ahogy képesek mindenből kilépni és csakis a pillanatban lenni.
Érezzük meg mi is a tavaszt a lelkünkben, érezzünk egyet a pillanatban a mindennel – és nem fogunk félni semmitől sem.