Reggeli Rituálé 2021-03-07-én

MOTTÓ: GYERMEK
 
8.21-et mutat az óra. Megint teljes hátteret adva a témának, ráadásul ma a „Termeburán” csupa kvintil, titkos, mágikus fényszögek hatják át a Teret.
Ami pedig titkos, az nem látható. Attól titkos.
A titkok felfedéséhez pedig mindig valami többre, valami másra van szükség, mint amivel az átlag ember rendelkezik.
Érdekes módon mindig mindenki a titkokra kíváncsi – mégis a legkevesebben tesznek VALÓBAN azért, hogy VALÓBAN meg is ismerjék a vágyott titkokat... Miért? Mert megijednek.
Mert az ismeretlen mindig félelmet ébreszt. Akkor már inkább a biztonságos látszatvilág, amit már tudunk, ami kiszámíthatóvá teszi az életet.
Pedig SEMMI sem teszi azzá.
Csak akkor kiszámítható, ha ÉREZZÜK, hogyan működik.
Mikor kiszámítható valami? Vagy valaki?
Ha egyrészt ismerjük, másrészt meg LÁTJUK, hogy hogyan működik. Ebből kifolyólag ráérzünk az eljövendő fordulatra.
A reakciókra.
 
Mindig elmondom: sem horoszkópból, sem kártyákból vagy más észközökből NEM lehet száz százalékosan semmilyen eseményt megjósolni. Csak HATÁST. De azt, hogy ez a hatás MILYEN FORMÁT ölt, mely életterületen fog megnyílvánulni, nem lehet meglátni.
Jó példákat szoktak nekem erre adni a vaktában kivetett kártyák vagy kockák: ahol például a „Ház” lapja jelentheti magát az otthont, jelenthet magát egy házat, melyet kinéztünk magunknak, de jelentheti mindazt a BELSŐ értéket is akár, amit hozunk magunkkal és amire ALAPOZNUNK kell a jövendőnket illetően.
Mindig ÉLETHELYZETTŐL FÜGGŐ, hogy mire vonatkoznak a lapok. Mindig PONTOSAN megmutatják, merre az arra – de magát az eseményt csakis a kérdező tudja összerakni.
Nos, ezek valóban varázsos megélések.
És minden megélésben hatalmas tanítás is rejlik. Nemcsak a kérdezőnek - nekem magamnak is.
 
De hogyan jön mindehhez a GYERMEK?
A földi lét, a testben eltöltött élet legnagyobb titka és legnagyobb varázsa a gyermek.
A gyermek érkezése maga a „tömény emlékezet”. Mire?
A mögöttes, a láthatatlan világok létére.
Benne és általa válik tapinthatóvá a földi élet két végpontja: a születés és a halál.
Amikor egy gyermek megérkezik, hatalmas a boldogság.
Amikor elmegy valaki, hatalmas a sírás. De miért is? Hisz UGYANAZ a tartomány!! Az egyik ÉRKEZIK onnan, a másik ÉRKEZIK ODA!
Aki pedig egyszer is a közelébe került a halálnak, az nagyon jól tudja, hogy az életösztön feladásával, minden „ránc elsimul a lelken”. Mert megbékél. Elenged. Már nem akar és nem kapaszkodik. Hanem inkább VÁR. Vár az átlépésre.
A VISSZAtalálásra. A várakozásban pedig felkészül a lelke.
Akinek van „másvilági” tapasztalata, nagyon jól tudja, micsoda boldogságérzettel jár. Szó szerint repíti, magasra emeli, mert annyira könnyűvé, tehermentessé, súlytalanná válik a lélek. Leírhatatlan élmény. Aki megélte, soha nem felejti és mindig ezt vágyik újra és újra megélni.... MAGÁBAN. MAGÁVAL. Mert EGY.
A gyermek, amikor megérkezik még EBBEN az ÉLményben van. Mert EGY. Mert egységes a tudata. Azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Nincs fiútudata, nincs lánytudata. Ő egy EMBER. Pont.
Hosszú ideig csak a pillanatnak él és csak a pillanatban van.
Nincs múlt-tudata, nincs jövő-képzete. Nem tart haragot, egyik pillanatban sír, a másikban már nevet. Ugyanarra az emberre. Mindig minden pillanatban kész változni, megismerni a környezetét, a világot. Teljesen mindegy számára, palotában nő-e fel vagy sárkunyhóban. BOLDOG állapotban van.
Egy gyermek fejlődésében szó szerint megfigyelhető a "színház" működése: belépnek itt egy kapun, kapnak egy ruhát, arcot, személyiséget, kísérőket, akik a kaputól elkísérik őt a színpadig.
A színpadig vezető úton felkészül a fellépéshez.
A színpadon már „áll a bál”, már kész drámák sorozata zajlik. Amikor éretté válik a „játékra”, ő is fellép és belesimul a történésbe, megtalálva a maga szerepét benne. hozzá a társakat, kapcsolatokat....
Majd, mikor úgy érzi, elvégezte feladatát, leléphet a színpadról.
A megélt tapasztalatok birtokában elsétál a „hátsó kapuig”, ahol leveszi a maskarát, leteszi a jelmezt, majd újra TEN-MAG-aként, átlép a megboldogulás birodalmába...
Ez a LÁTHATÓ történés.
Viszont van a gyermek érkezésének egy nem látható, MÁGIKUS oldala is. Amit csak az ANYA tud megélni. Mert CSAK az anya van kapcsolatban a KOZMOSZ teljességével. Mert ő közvetíti az ÉLETET. Benne ÉL az ÉLET. Ezért tudja CSAK egy anya megérezni, ha valaki érkezni szeretne. Ő FOGADJA be az egyékbként már KÉSZ (GENETIKAILAG KÉSZ), de még meg nem fogant LELKET, tudva, ismerve, hogy KI lesz ő. Látja is.
A fogantatás pillanatában, a SZER ELEM ENERGETIKAUI MÁGIÁJÁBAN az apa adja a „hozzáadott értéket”, hogy a már megírt, kész "égi genetika" immár földi dns-ben is megteremtődjék. Az anya választja ki, engedi be azt az egy "társ-sejtet", aki kizárólag alkalmas a program megvalósítására.
Mindez ideális esetben van így. Amikor egy anya, egy nő úgy működik, ahogy „köll”.
A gyermek anya nélkül egy „fél” ember.
Ahogy a földi ember is az ISTEN ANYA nélkül is csak egy FÉL EMBER. Az anya-gyermek viszony EMLÉKEZTET mindig újra és újra magának a LÉTNEK a működésére. Ebben SEHOL, de SEHOL NINCS EGY "ATYA-ISTEN". Sehol.
Egy gyermek mindig az anya tükre.
Mégpedig a LELKÉNEK a tükre.
A gyermek TANÍT. NEVEL. Mire? EMLÉKEZÉSRE.
Arra, hogy a gyermek KINCS. Ahogy a FÖLD, a TEST, az anyagi létforma is egy KINCS.
A kincssel való bánásmódhoz azonban kell egy ÉRTÉK-TUDAT.
Az értékhez kell egy TUDAT. A tudathoz pedig kell az ÉRTÉK, hogy felismerje a tudat..
A gyermeki kincs egyik MÉRTÉK-mutatója az ÖNFELEDTSÉG.
Milyen egy gyermek? Önfeledt. Tiszta szívől nevet, tiszta szívől sír.
Egyetlen dolog kell neki: a SZER, mely ETET.
Minden felnőttben van egy önfeledt gyermeki ÉN.
A TISZTA MAG.
A MAGból ered a MÁGIA minden teremtő képessége és ereje. Ezért MINDENKI, kivétel nélkül, tenmaga mágusa.
Mindenki képes mindent kihozni magából – de csak akkor, ha tud önfeledt lenni...
Ma METATRON a kísérőangyalunk, a gyermekek „nagy pártfogója”....
Legyünk mi is ma egy kicsit gyerekek, merjük magunkat elengedni, azaz tudjuk élvezni a PILLANATOT és annak minden ÖRÖMÉT...
(Kép: kisebbik unokám)