Reggeli Rituálé 2021-03-08-án

MOTTÓ: BENT ÉS KINT
 
Ma csak úgy röpködtek a kártyáim, nem kellett egyetlen paklit sem kiterítenem, adták magukat a lapok kiperdülve a kezemből keverés közben. Amikor ilyen „sedrék” a kártyák, akkor mindig valami felkavaró lendületre lehet számítani, ami elsodor. Vagy magával ragad. Lélekben. Gondolatban. Tehát BENT.
Megélünk valamit, amit óhatatlanul összevetünk a KINT-tel.
A külvilággal. A jelennel.
Az ilyen pillanatokban nem is tudjuk elkerülni, hogy kérdéseket tegyünk fel, és számot vessünk. ÉRTÉKELJÜNK.
Mivel?
Bármivel.
Amivel épp küzdünk, amivel épp dolgunk van.
 
Még a tegnapi naphoz, a GYERMEK témájához szeretnék néhány sort ide idézni Bauer Barbara „Fekete rózsa” c. regényéből.
 
„Fodros a szoknyája. Kislány még. Én is lehetnék ő, az anyám, a nagyanyám. Boldog kislány, táncoló loknikkal, ünfeledt mosollyal, az életbe vetett hittel, játékos midnennapokkal. Talán éppen rétest eszik, az alma forró még benne. Égeti a nyelvét, de ő csak nevet. A kandúr a lábánál dorombol, ő nem néz semerre. Se vissza, se előre, még a kerítésen kívülre se. Az ő világa zárt. Gyermeki. Nem érdekli, mi van kint. A BOLDOGSÁG BENNE VAN. Nem függ semmitől. Olyannak érzi az ízét, olyannak látja a színét, úgy mosolyog rá, amilyen Ő MAGA. A felnőtt is így tehetne, de nem teszi. Elveszíti ezt a képességét. Valahol menet közben maga mögött hagyja a hitét, belső világából kilép, és rácsodálkozik az őt körülvevő világra. Rácsodálkozik és hagyja, hogy sodorja, megtévessze, játsszon vele, időnként a tenyerén hordozza, máskor rongyként kifacsarja, hogy aztán a látszatvilág mögött az idő elrohanjon anélkül, hogy észrevette volna. Anélkül, hogy igazán benne élt volna. Csak évek múltán döbben rá, a világ nem olyan, mint amilyenre emlékezett. Amit kislányként látott.”
 
Ennél szebben, irodalmiabban nem tudom megfogalmazni a tegnapból mába átívelő mondandót.
Ebben az idézetben MINDEN benne van: a gyermek EMLÉKEZETE, maga az ÉLET kihívása, a BENT és KINT látszólagos harca.
Az „okosok” azt mondják, mindent elfelejtünk.
Háát, igen IS, meg nem IS.
Elfelejtjük a LÉNYEGTELENT és emlékezünk a LÉNYEGRE. Hol?
A SZÍVBEN.
 
Minden gyermek, minden új ÉLET egy új lehetőség az EMLÉKEZET MEGTARTÁSÁRA. Az előző élet ESEMÉNYEI nem fontosak. Ezért NEM KELL kutakodni utánuk, kik és mikor mik voltunk. Számít valamit? Semmit. Egydül mi számít? A tapasztalat. Az ÉRZET. Minden emlék, minden lenyomat a lélekben az ÉRZETEK szintjén rögzül. Ezek égnek belénk. Nem a vihar, hanem a viharban ÉRZETT FÉLELEM. Nem apánk pofonja, hanem a pofon által érzett égető lázadás és tiltakozás. Nem egy kimondott szó, hanem a szól által kiváltott ujjongás vagy épp hányinger. Nem egy városkép, hanem a városkép látványa, fényei által kiváltott „másvilági” hangulat érzete.....
Ezek ragadnak belénk, ezek köszönnek vissza. Ezek mentén tudunk ÚJRA és MÁSKÉPP érezni, érzékelni.
Azt tanítják még az okosok, az érzelmeken felül kell emelkedni.
Nos, igen IS meg nem IS. Az érzelmeket nem kell elnyomni, meg kell élni, mivel az érzelmek az ÉRZETEK "kiváltói".
Az már más kérdés, hogy mennyire értjük meg őket vagy mennyire válunk a rabjaikká. Ha értjük, akkor már tudjuk uralni - ha rabbá válunk, akkor az érzelmek uralnak minket.
A spiritanok azt mondják, mindennek van helye a világban.
Ez így igaz IS, meg nem IS.
Valóban elfér benne minden, hisz a mindenbe szó szerint minden belefér. Magasztosság és aljasság egyaránt. Igen ám, de van egy „központi M-ÉRTÉK”. Mérték és érték. Minden aljasság fokmérője, hogy mennyire TÉR EL valaki a MÉRTÉKTŐL.
Az ÉRTÉK-REND-től.
A TUDATA az ÉRTÉK-REND-nek mindenkiben ott van.
Mondhatni zsigerileg. Még minden gyermekben működik. Az emlékezet által. Csak aztán a KINT hatására, a BENT lassan átalakul. Lezáródik az emlékezet.
Aztán majd valami komoly SOKK vagy dráma visszahozza.
 
Hmm... 9.10 van... Mondhatni,már megint...
Az idő halad, már 9.11 van: azaz?
Mindennek eljön a maga ideje. És mindenhez meglesz az ERŐ is.
Akkor és ott. Nem előbb, nem később. Az adott pillanatban.
Amikor kapcsolódik a BENT a KINT-tel...
Napunk kísérő angyala RAFAEL, a GYÓGYÍTÁS angyala.
Ma a „Teremburán” a HOLD a NEPTUNNAL alkot egy harmonizáló fényszöget. Lélek a Lélekkel. A „kis én” a „nagy Egy-gyel”.
A látszatok MÖGÖTTI világok simulnak ma össze.
BENNÜNK.
Ami mindig KI-GYÓ-GYÍT-ó hatású tud lenni a turbulenciák kellős közepette. Hisz a nyugalom minden hurrikánban hol van?
BENT. A MAG-ban....
 
Ha már gyógyítás és „lock down” kint: ajánlom mindenkinek nagyon jó szívvel BENTi olvasásra Bauer Barbara könyveit. Fizikálisan IS, elvont értelemben IS.
Engem nagyon különleges módon kísérnek. Soha nem véletlenül kerülnek kezembe, soha nem véletlenül épp az, amit olvasok. Olyan mondatok jönnek velem szembe, mintha „előre kiszámított módon” érkeztek volna, épp akkor, amikor épp szükség van rájuk.
Amikor épp választ keresek valamire...
BENT.
És megérkezik KINT.
Hogy megfoganjon, hogy teljessé váljon BENT.
Ha nekem működik, működik másnak is...