Reggeli Rituálé 2021-03-09-én

MOTTÓ: A SORS TÜKÖR-FOLYÓJA
 
Ma újfent érdekes napnak nézünk elébe – bár melyik nem az?
Minden egyes napnak megvan a maga hatása, üzenete, legyen kicsi vagy erős, egyedül csak rajtunk áll, mennyire vesszük le, mennyire értjük meg?
Ma a FOLYÓ, az ÁRAMLÁS és a SORS kapcsolódnak össze, mint fogalmak. No, meg a TÜKÖR hozzá....
Mi magunkat mikor látjuk? Ha tükörbe nézünk.
A másik embernek mi mi vagyunk? Tükör. Tükrözzük azt, ami BENNÜNK van.
ÉS NEM ŐT!!! NEM a másikat!! Ez hazug tanítás!
 
Arcunra van írva jellemünk, gondolatunk, érzelmeink. Az egész belsőnk. És ez így van jól – mióta nincs gondolatolvasás. Mióta nem látunk BELE a másik emberbe. Ha belelátnánk, alapból nem lehetne sem hazudni, sem alakoskodni, sem megjátszani magunkat. De az élet megoldotta, hogy értsünk gondolatolvasás nélkül is: úgy rendezte, alakította a dolgokat, hogy LÁTHATÓ, OLVASHATÓ legyen rajtunk minden BELSŐ világunk.
Az már más kérdés, hogy elvették az olvasás képességét azok, akiknek célja pontosan a megtévesztés, a hamisság. Mikor lesz az ember hamis? Mikor akar másnak látszani, mint amilyen?
Amikor az érdekei vezérlik. MÁS KÁRÁRA. Ezt nevezzük hataloméhségnek.
Mindig a gyengékben tombol leginkább a hatalomvágy, saját hiányzó erejük kompenzálásához.
De a gyenge ember jellemében a leggyengébb, mert vak és süket. Nem ért semmit az életből, az ok-okozat rendjéből, abból, hogy a hatalom mindig csak átmeneti, jön és megy és hogy a valódi hatalom a SAJÁT MAGUNK FELETTI URALMAT jelenti! Önismeretet, az önismereten keresztül pedig az élet ismeretét.
 
A sors áramlásában, mely soha nem áll meg, minden embernek megvan a saját helye és saját feladata. A Sors a színház kellékese. Aki mindig tologatja a színfalakat, átrendezi a terepet, felborítja a biztonságot, hogy új biztonságot nyújtson. De mindig csak a látszat szintjén. Mert nem a körülményekben van a lényeg!
Az ember a megszokások rabja. A hely foglya. Kapaszkodik a környezetébe. Rettenetesen ki tud csúszni a lába alól a talaj, amint változnak a körülményei. Amint jön egy hatalomváltás. Azzal együtt mondjuk rablás, fosztogatás, kitelepítés. Szüleink, nagyszüleink korosztálya átélte mindezt nem is egyszer. És örültek, hogy életben maradtak.
De sokan elmentek. Sokan nem élték túl. Sokakat „hozzásegítettek” ehhez, sokaknak megszakadt a szíve. Nem bírta feldolgozni, megérteni a történéseket. Maradtak a nagy MIÉRT-ek?
Kik élték túl ezeket az időket?
Az ERŐSEK. A hitükben erősek. A lélekben, szellemben stabilak. Az igazi „URAK”.
Mert mit jelent az, hogy „UR”?
Semmi esetre sem egy „hím” valakit. Sem istent, sem atyát, sem uraságot. Az UR = EGY. Aki egyben van, az tud URALNI. Pont azért, mert egy. Mert nincs szétesve, nem rángatják az érzelmei vagy valamilyen eszmék. Nem gyenge. Van benne ERŐ. És mindig az ural, akiben ott az ERŐ. „Vele van az ERŐ”. Igen... Ezért voltak erősek az „uri” népek, mint pl a sumérok is. Egyek voltak szellemben, magukban, magukkal, egymással. Ahogy a MAG népe is. Amit őriz nyelvünk egysége a mai napig.
 
A rombolás mindig a megosztással indul. A megosztás a bizonytalanokat, a gyengéket célozza meg, akik nincsenek egyben, és külső hatástól várják életük összes problémájára a megoldást. Őket lehet irányítani, manipulálni, szellemi rabszolgává, célok kiszolgálóivá, hatalmi tervek megvalósítójává tenni. Igen ám, de a hatalomnak erős megtartók kellenek. Ezért az ilyen gyengéket, akik jó eszközök voltak, elsőként fogják „eltakarítani”. Így válnak saját hatalomvágyuk hat-ástalan almává...
A gyengék mikor hatalomhoz jutnak, kíméletlenek. Saját aljasságukat megmutatva kíméletlenségük fokmérőjeként. Igen, de mit lehet tenni ellenük? Tűrni? Hagyni? Elmenekülni? Szembeszállni?
Ez mindig adott helyzet, adott pillanat függvénye.
De igazán SOHA NEM az ESEMÉNY számít, hanem az ÉRZET.
A TAPASZTALÁS.
Amit átélünk közben. Amilyen következtetésekre jutunk. Amit megértünk. Amit érzékelünk. Ezek azok, amik belénk vésődnek – és nem a másik ember jelleme, vagy az esemény, aminek részesévé válunk.
Azt már tudjuk, látjuk, hogy bármilyen esemény is történjen a világban, NEM HAT EGYFORMÁN mindenkire! Ahogyan most is ez a vírushelyzet. Háború van? Az. Csak másképp. Nem puskával és karddal. Most magasabb szinteken zajlanak az események. Most a SZELLEM és a LÉLEK szintjén. Hisz a SZELLEMI BEFOLYÁS billent ki és változik. Aki eddig irányított, mindent elkövet, hogy továbbra is LE-uraljon. Hol csapódik le mindez bennünk? Az ÉRZELMEINKBEN. Érezzük, érzékeljük a változást.
Mindig az érzelmeink indítanak el bennünk egy gondolkodási folyamatot, ami átértékeléshez vezetnek és finomítani képesek az érzékeléseinket.
 
A jövő kulcsa ez. Az ÉRZÉKELÉS.
 
A jövő MÁS „programozású”, más hangoltságú, más látóképességű, más érzékelésű embereket kíván. Akikben már élesebben működik a LÁTÁS, aki a tükörbe nézve ÉRTI is amit lát és annak megfelelően cselekszik. Maszatolás, hamisság, csalás és ámítás nélkül.
A sors a változások FOLYAMA. Folyamata. Nincs két azonos pillanata. Minden pillanatban új helyzetet, új lehetőségeket adva. Ennek érzékelése tudatosságot kíván. A Tudatosságban pedig erő van. A BELSŐ BÉKESSÉG ereje.
 
Napunk kísérő angyala CHAMUEL, aki a szelídség, a békesség, a nyugalom angyala.
Csak vele és általa tudjuk a kifinomult érzékeléseket működtetni....
Hívjuk őt, ha úgy érezzük, kibillentünk a nyugalmunkból, ha belső békére vágyunk, ha LÁTNI akarunk!
(Kép: Kövecses Balázs)