...és közte a JELEN, mint a PILLANAT jelene, az a pillanat, amiben épp vagyunk, de ami azonnal elszáll.

Ha elszállt, akkor már múlt és a következő pillanat már a jövő.. De ha benne vagyok, nem lehet jövő... Akkor van egyáltalán lineáris idő? Vagy EGY-ben van itt minden és én, mint EGY-Én, egyben vagyok az egyidőben?....

Filozófia a köbön....

Na de mi az. hogy „FILO”? Nem a BÖLCSESSÉG?

Dehogynem...

Mikor tudunk JÓL élni? Ha BÖLCSEN élünk, nem?

Na de MI az a bölcsesség valójában? Tudás? Tapasztalás? Okosság? Ész? Elme? Értelem?

Általában a bölcsességnél az ÉRZELEM és ÉRZÉKELÉS még csak véletlenül sem kerül említésre, pedig ez az ALAP!! Vagy LENNE az alap...

Ha meghalljuk a filozófus szót, lelki szemünk előtt megjelenik egy „voltaire”-i alak, öregecske, kissé meggörnyedve, bütykös ujjakkal, könyvekkel túlzsúfolt poros levegőjű szobában, szemüveggel az orrán, könyvek kaotikus halmaza között ülve, amint épp valamilyen értekezést ír...EGYEDÜL.

Mert egy filozófus csak magyányos ember lehet...

De a filozófus vajon mennyire bölcs? Vagy inkább CSAK tud?

Vajon éli-e a tudását??

Nos, ez a MAG-kérdés, minden ember léte során...

Az, hogy KI mennyire ÉLI a benne meglévő TELJESSÉGET, mennyi kódját töri fel TENMAGa kincsestárának, mit hoz fel belőle, mennyit aktivál – ez, és csakis ez határozza meg az ÉLETMINŐSÉGÉT.

Mi még a bölcsesség?

Azt mondják a megélt tapasztalások halmaza.

Igen, ez is igaz. DE! Ha a tapasztalásokból NEM SZŰRJÜK le a TANULSÁGOT – akkor a tapasztalás mit sem ér. Tehát akkor lesz értelme a bölcsességnek, ha TUDJUK, mit MIÉRT éltünk meg, ha LÁTJUK az összefüggéseket, az ok és okozat kapcsolódását és mindehhez ÉRZÉKELJÜK azt is, hogy ebben milyen TANÍTÁST kaptunk saját magunk JELLEMÉRE, ÚTJÁRA nézve.

Ezért a JÖVŐ mindig a MÚLT integrálásából fakad.

De NEM mint történés – hanem mint MINŐSÉG.

A jövő ugye JÖN. FELÉNK. Mondhatni, mi itt EGY-HELY-ben vagyunk, mozgásunk a fizika síkján csak látszólagos, és körülöttünk telik az idő. Mint amikor egy filmfelvételen felgyorsítva látjuk a Nap mozgását és vele együtt a csillagképekét a Föld körül. A Föld egyhelyben van. Mondhatni áll. De körülötte minden változik és mozog, az idő függvényében. Ezért mondjuk úgy, hogy JÖN a jövő. Felénk. Hozzánk.

Tehát?Í igazából mi érünk BELE egy adott HELY-zetbe.... Aminek nagyon sok része, szintje van.

Az, hogy MI MAG-unk, ennek az érkező jövőnek MELYIK szintjével kerülünk kapcsolatba –teljesen az EGY-ÉN-i tudatszintünktől függ.

És itt kap szerepet a bölcsesség...

Nézzük a covidot:

Aki „alsó hangon” rezgett, a „vastag, mély, nehéz” tartományban, az bizony ezt a részét kapta telibe, mert ezzel rezgett össze. Problémát látott, bajt, félelmet, betegséget. Volt ilyen része a covidnak? Volt.

Aki viszont a „magas” rezgésű tartományban LÉT-ezik, az egész történésből teljesen más részt „kapott ki”, mert azzal rezgett össze. Tehát? NEM VOLT RÁ HATÁSSAL a félelem, a nehéz, lehúzó energetika. Nem kellett sem oltással, sem egyéb dolgokkal törődnie, mert NEM ÉRINTETTE. Sőt!! Csak JÓT élt meg. Csendet, lelki békét, töltődést, visszavonulást, FEL-hangolást és még a munkája sem veszett el.

Kapott LÁTÁST, FELISMERÉST.

Próba alá kerültek a kapcsolatok is. Nem véletlenül, hisz a kozmikus hatások elsősorban a kapcsolatokra hegyeződtek ki.

Természetesen elsősorban tenmagunkkal, magunk FELSŐBB Énjével, másodsorban a környezetünkkel.

Nem véletlenül hozott annyi válást a covid, hisz sokan most döbbentek rá, KIVEL élnek együtt és MILYEN MINŐSÉGBEN??

Ha a felismerés megpördítette a sorskereket és felébresztette a közös MÚLTAT, megláttatta a közös célokat, akkor lehetett jó irányba változtatni.

Ha eltűnt időközben a közös OK, az indíttatás és vele együtt a közös út képe is felszívódott a ködben – akkor egyértelművé vált, inkább most kell lezárni és új útra lépni...

Egy biztos: hatalmas TANÍTÁS volt ebben az időszakban.

De kinek? CSAKIS az EGY-ÉN-nek!

Az egyén tudatosságában.

Mi a tudatosság?

A belső viszonyulásunk a külső világhoz.

Mi ennek az alapja?

A bölcsesség.

A bölcsesség mit határoz meg?

A MINŐSÉGET.

Jó példa erre egy mondás, ami épp ma jött szembe velem a facén:

„A gyenge ember bosszút forral, az erős megbocsát, a bölcs meg sem bántódik”.

Nos igen, ez utolsóhoz érdemes eljutni, amikor lazán lerázhatjuk, mondván: csak az eszéhez kell érteni...

De ezt gyakorolni kell és bizony MAGÁNYOS út a felismerések útja. Minél többet integrál magába valakit, annál finomabb a hangolása, annál magasabban jár, annél kifinomultabb az érzékelése - és annál kevesebb ember marad körülötte...

A hegy csúcsán kevesen férnek el - az alja viszont elég széles és vastag...ahol a NEHÉZségi erő tömörül...

Mától a NAP a VÍZÖNTŐ és a BAK csillagképek átfedésében halad. Mit jelent ez a számunkra úgy, hogy a Merkúr pedig visszafelé araszol?

A MÚLTBÉLI dolgaink megtisztulását.

Pontosan annal megvizsgálását, hogy a tapasztalásainkat mennyire integráltuk magunkba, mit TANULTUNK belőle – ugyanis ez fogja meghatározni a jövőnk MINŐSÉGÉT!

Nem magát az eseményeket – hanem azt, hogy mi magunk HOGYAN fogjuk megélni!

Iszonyú csatározások mennek jó ideje a facén. Szó szerint ALJA szinten. A nehéz erők csatája zajlik...

A leghangosabbak természetesen a „zörgő szekerek”, akiknek semmi rakomány nem jutott... De senki nem tudja ezeket a szekereket megrakni, ha nem állnak meg legalább egy pillanatra, hogy megrakják őket...

Nagyon sok „üres szekér” rohangál körülöttünk, iszonyú lármát csapva. Nehéz ellenük védekezni, már a füldugó sem elég.

Mit lehet tenni? Mert elmenekülni előlük nem lehet állandóan.

Nem tudom.

Néha tenmagam is tehetetlennek érzem magamat – mivel a KULCS az ÉRZÉKELÉSben lenne. Mindenki számára.

De épp az érzékelés az, amire az "üres szekerek" képtelenek, pedig a változás csakis az EGY-ÉN változásán keresztül jön létre. Márpedig ha egyénre szabott a változás, de nincs az egyénben hajlandóság, akkor ott vagyunk a 22-es csapdájában...

Mit érek a bölcsességgel, ha nem érek el vele semmit?

Nos, ez a LÁTSZAT.

Kérj és megadatik!

SENKI nincs egyedül, ha úgy érzi elakadt és nem boldogul. Elég a VÁGY – de az legyen erős -, hogy kapjon megoldást.

A megoldás tényleg MINDIG megjön. Mégpedig JEL-ekben.

De JELEN-lét kell ahhoz, hogy a jeleket megértsük.

A JELEN, a JELEN-LÉT maga a PILLANAT, mely mindig és mindenkor összeköti a múltat a JÖVŐVEL, hisz benne van egyszerre a múlt IS, meg a jövő IS.

Megérteni mindezt csak bölcsességgel, érzékelésen alapuló tudatossággal lehet. Értve érezve, érezve Értve.

Ez adja meg a BELSŐ BÉKÉT, harmoniát, kiegyensúlyozottságot.

A lehetőség mindenkinek adott – csak ÉLNI kell vele!!

Épp ezért lett ma kísérő angyalunk GABRIEL, aki VEZET, aki utat mutat – JELEKEN keresztül...

Vegyük-vigyük-éljünk vele...