Reggeli Rituálé 2020-11-07-én MOTTÓ:

MOTTÓ: NYUGALOM
 
Ma ismét egy „határozott” napnak nézünk elébe, mivel minden „ész”-közöm a lelki békéről, a visszavonulásról, az alámerülésről üzen. Rűadásként rá is tüsszentettem ...
Mindenki tudja és tisztában van vele, hogy kellenek ilyen pillanatok. Órák. Napok. Amikor lehúzzuk a redőnyt a külvilág felé, elzárjuk a hírek csapjait, bedugaszoljuk a fülünket és csak vagyunk. TEN-MAG-unkban. Magunkkal. És beszélgetünk. Magunkkal... Van, akinél a „kisemberke” nyomja a szöveget, van, akinél finoman szól... de ki is? Igen, ő a „felsőbb HANG”. Ő az igazi...
 
Kellenek az ilyen pillanatok, hogy megérleljünk magunkban dolgokat, döntéseket, Hogy LÁSSUNK és ÁT-LÁSSUNK.
 
Most kezdtem el olvasni az AVALON KÖDBE VÉSZ c. könyvet. Már a bevezetője „pompás” – ahogy kisunokám mondaná. Akár le is tehetnénk a több, mint ezer oldalas művet, mert töményen benne van a LÉNYEG.
Mi a LÉNYEG?
Már sokszor tagoltuk itt: nem mást, mint a LÉNY ÉG-e.
Azaz lényünk égi része.
Azaz a „bika”, vagy „kentaur”, „asszony-állat” ÉGI, szellemi, láthatatlan, szárnyalni képes, mondhatni ISTENI része, mely irányít, mozgat bennünket, mely "teremt".
A „Felsőbb Én”. Lényünk "IO"-bbik része...
Aki az emberi kapcsolatokban mindig az asszony.
Véletlen, hogy övé ez a titulus?
 
A könyv bevezetőben gyönyörűen végig vezeti az író az ISTEN-ANA és a keresztény isten és annak papjainak a szembefordulását, mely „törvényszerűleg” az Istenanya eltűnéséhez vezetett.
„Sátánnak” vagy „Sátánnal praktikálónak” nevezte a keresztény papság mindazokat, akik EMLÉKEZTEK és TÖBBET tudtak a világról. A történet csattanójaként MÁRIA, mint SZŰZANYA majd visszakerül a hideg-rideg-embertelen és lelketlen templomokba, zárdákba, mondván: a VÉGSŐ ÚTJÁN MINDENKI ISTENANYA ÖLÉBE TÉR VISSZA, MELYBŐL VÉTETETT.
Ahogy nálunk is "öregisten"...
Mondhatnám, "bingo". Telitalálat. Végre...
 
A könyv bevezetőjében még az is írva vagyon, hogy az üldöztetés után újra eljön az az idő, amikor hallathatja hangját a Mindenek Anyja. Szerintem eljött...
Ahol még megvan a "Boldogasszon"-emlékezet, ott szinte karmesteri felütésre, mindenhol újra életre kel az ősemlékezet, az őstudás.
Azt írja még a könyv a bevezető végén: „sok igazság van., mindenkinek megvan a magáé.”
Nos, ezzel a kijelentéssel NEM ÉRTEK EGYET, mert IGAZSÁG EGY van. És ezt a nyelvünk tökéletesen vissza is tükrözi. De az igaz, hogy sok LÁTSZATA van. Attól függően, hogy az EGY-ÉN TUDATOSSÁGA milyen szinten van. Mennyit fog be, mennyit érzékel, mennyire LÁT a VILÁGBÓL. Nem csak kívül – hanem belül is.
 
Nos, mi itt egészen MÁS szemmel olvassuk, érzékeljük és értelmezzük Avalon történetét, mert már TUDJUK, hogy KI is az a „sátán”, kit rángattak le a papok a gödör aljára, elindítva útjára a szenvedések, a tragédiák, a kiszolgáltatottság és a lelki rabszolgaságba taszítottság mélységes nyomorát. Hogyan tehették meg mindezt? Úgy, hogy MEGVÁLTOZTAK a körülmények.
De hogyan változhatnak a körülmények?
Úgy, hogy „megváltozik az idő”. Látszólag.
 
DE NEM az idő változik – hanem MI ÉRÜNK BELE egy időminőségbe. Pontosan mint Avalon esetében: mit látunk?
A keresztény kolostort vagy a MÖGÖTTE lévő, de rejteki VALÓSÁGOT? Minden ember valósága az, amit tenmagából fakadóan LÁTNI képes. A látszatvilág MINDIG VÁLTOZIK. EBBE érünk bele. De a MÖGÖTTES NEM!!
EZÉRT fontos ÚJRA emlékeznünk, hogy KI is valójában SATANA, mi az ő szerepe, miért lett alakja eltorzítva, átpolarizálva, rettegéssel, félelemmel feltöltve.
A látszat világban SEMMI NEM TART ÖRÖKKÉ.
 
Minden változik, minden fordul... Ahogy most is, napjainkban.
Érzékeljük, tapasztaljuk.
Bizonytalanok vagyunk: mi jön?
Van aki fél, van aki nyugalomban van.
Ki jár jól? Ki érzi magát JÓL?
Az, aki NYUGALOMBAN van.
 
A „mögöttes világot”, az isteni szándékot, a mozgatórugókat hogyan és mikor vagyunk képesek felismerni? Ha magunkba húzódunk. Ha elcsendesedünk. Ha nyugalomban vagyunk. Ha tudunk például VÁRNI.
 
Sokan érzik mostanában úgy, mintha egy hegy tornyosulna eléjük, akadályokból építve és fejüket vakargatva állnak előtte, miként tudnák ezt a hegyet elbontani. Van, aki a politikával küzd – hol? Magában. Van, aki élete párját nem bírja elviselni a felfogása, gondolkodása miatt. Nem tudja eldönteni: váljon-ne váljon?
Van, aki a munkahelyéről lépne ki az ott dolgozó főnök korlátoltsága és megnyilvánulása miatt, vagy épp a kollégák elviselhetetlen magatartása miatt. Van, aki nem tudja eldönteni: költözzön vagy ne? Mármint haza Magyarországra például.
Mit hoznak az elkövetkezendő hónapok? Vagy évek?
Aggodalmak és félelmek tornyosulnak egy heggyé.
Marad a fejvakarás...
 
De még fejet vakarni is hogyan lehet? Megállva. Eltöprengve. Megoldásokat letolgatva. Tehát hogyan? Visszahúzódva. Mit teszünk ilyenkor? KIVÁRUNK.
És ilyenkor jönnek az isteni écák, az aha-ötletek, bevillanó gondolatok. Megszületnek a döntések. Maradok és nézőpontot váltok? Vagy lépek...
Rájövünk, nem kell véső és kalapács a félelem-torony elbontásához, csupán nyugalom. A nyugalom pedig „folyós”, képlékeny, szétáradó. Mint a folyó. A folyó pedig szépen megtalálja a maga útját, megkerüli a hegyet és már meg is OLDotta a látszólagos problémát.
 
Napunk kísérőangyala ARIEL, aki ara bíztat, terjesszük szét szárnyainkat. Azaz: emelkedjünk FELÜL a hegyen. Látszólag ellentmondás van a szárnyalás és a víz között. Pedig nem. A vízen ugyanúgy lehet lebegni, mint a levegőben. (8.44-kor leírva)