ÉLET ÉS HALÁL

Reggeli Rituálé 2020-10-31-én
 
MOTTÓ: ÉLET ÉS HALÁL
 
NEM AZÉRT érkezett a mai mottó mottóul, mert október 31-ét írunk, hanem azért, mert a konstellációk a „Teremburán” úgy álltak össze, hogy az ÉLET, mint a SZELLEMI MEGÉRTÉS energiája legyen az, ami ma RÁÉBRESZT, KIEMEL és FELÜLEMEL a berögzöttségeinkre és berögzöttségeinkből, a HALÁL kultuszából!!
Ma különleges nap van – és megint hangsúlyoznám: NEM A NAPTÁRI BEOSZTÁS MIATT, mert épp 31-t írunk, hanem a „Terembura” üzenetei miatt.
Ma TELIHOLD van. Ebben a hónapban másodszor.
A Gergely naptár időbeosztása miatt ez nem sokszor fordul elő, ezért kap „különleges” jelentőséget – ugyanakkor ha belegondolunk, ténylegesen SEMMI JELENTŐSÉGE NINCS!!!
Hisz kozmikusan az "ÉG-VILÁGON" senkit nem érdekel, mi itt hogyan számoljuk a napokat (egyébként sem jól).
Csakis annak van lényegisége, hogy egy adott napon, mint pl ma is, épp HOL ÁLL illetve halad a Hold és ennek mi a hatása RÁNK, földi lényekre nézve.
Holdfelkelte délután 16.23-tól várható, fél 5 után már láthatjuk a Holdat a horizonton emelkedni. Úgynevezett „Kék Holdat” ígérnek a „hozzáértők” – de ennek a „kék” jelzőnek semmi de semmi köze nincs ahhoz, hogy most épp másodszor lesz októberben Telihold a „hozzáértők szerint”..
Viszont sokkal inkább köze van a Hold-Föld tengelyszöghöz és a Földi légköri viszonyokhoz. Ha nem lesz felhős az égbolt, akkor mindenkinek javaslom, nézzen felfelé – és ne a töklámpásokat lesse. Persze a töklámpásoknak is megvan a maga hangulata és varázsa – de FENT van a LÉNY-ÉG. És nem lent..
Ránk, földlakókra nézve mindig az a fontos, hogy hozzánk viszonyítva HOL áll a Hold (és a többi planéta is), és az, hogy mely CSILLAGKÉP előtt halad(nak) épp.
Jelen esetben a KOS fejénél, az Eridanus és a CET csillagképek felett. EGYÜTTÁLLÁSBAN URANA-val.
A Hold helyzetén túl még másik két erős befolyás is megjelenik ma felettünk, mégpedig a Nap és a Jupiter-Plútó együttállás közötti SZELLEMI fényszögkapcsolat, valamint Satana és a Merkúr között felálló realizálást szolgáló konstelláció.
Miről üzen ez a hármas hatás?
Semmi esetre sem a halálról vagy a szellemek járásáról!!
Vagy arról a BADARSÁGRÓL, miszerint majd épp ma (meg minden évben a földi naptárhoz igazodva épp október 31-én...hmmm..), lépnek vissza a már eltávozott lelkek minket riogatni! Nekünk meg nincs más dolgunk, mint őket visszazavarni...
Naszóval...
Azelőtt, aki anno ezt bedobta a köztudatba, majd sikeresen el is terjesztette (hisz a borzongás, a félelem terjeszthető a leggyorsabban), meg kell emelnem a kalapomat! Mert hogy egy teljes emberiséget sikerült meghülyítenie, szerintem nem kispálya! Szerintem álmában sem gondoltam hogy olyan „hagyományt” teremt, ami évszázadokon át fent marad. Miért? Mert az emberek egyáltanál NEM GONDOLKODNAK KOZMIKUSAN! Már teljesen "lecuppantak" és elvesztették a fonalat, hogy LÁSSÁK: kozmikusan LEHETETLEN hagyományt működtetnek!! Mindenki veszi-eszi-használja-csinálja-táplálja-fenntartja. Mit? A hülyeséget!!!
Miért HAGY-omány a „hagyomány”?
Hogy ELHAGYJUK!!
A halál mit JELKÉPEZ? Azt, hogy ami lejárt az lejárt.
Ami elmúlt elmúlt.
Hátranézni SEMMI értelme nincsen.
Aki elment elment. Ha kell, majd visszajön - de akkor már teljesen MÁS EGO-val és egoban, azaz személyiségben.
Akire mi emlékszünk, az már NINCS! Csakis a mi SAJÁT EMLÉKEINKBEN van JEL-en. Azaz JELként. Egy JEL-KÉP-ként.
Amikor „megidézzük”, akkor NEM ŐT, hanem az itt hagyott ENERGIALENYOMATÁT idézzük meg.
A NAP és a Jupiter-Plútó hármas szellemi konstellációja ma arra tereli a figyelmünket, hogy SZELLEMBEN fogjuk már fel végre, micsoda szellemi börtönöket állítunk fel magunknak és működtetünk itt a Földön! Olyanokat, melyeknek SEMMI köze nincs a kozmikus RENDhez!!
Amikor valaki halottat idéz vagy lát, az két szinten lehetséges: érzékeli az eltávozott lélek LENYOMATÁT, hogy milyen energiával távozott, mi volt a lelkében, kihez milyen gondolatok KÖTÖTTÉK, fűzték elmenetében. Ez hasonlatos ahhoz, mint amikor egy osztályterembe belépünk óra után: még ott van a társaság lenyomata, hangulata. Érezni lehet, hogy feszültség, öröm vagy szomorúság uralta-e azt a közösséget, aki ott időt töltött. Nem véletlenül szellőztetik ki két óra között a termet.
Nem véletlenül van két mozifilm között is szünet és kerül a nézőtér átlevegőztetésre.
Nem véletlen, hogy vannak olyan földrajzi helyek, épületek, amelyekben ÉREZNI bizonyos rezgéseket. Ezek lehetnek eleve különleges „hangoltságú” földi energiapályák vagy lehetnek ott maradt nagyon erős, euforikus, vagy szenvedéssel telítődött energiák. Aki érzékeny, az mindezt veszi.
Nem véletlen, hogy a templomokat különleges rezgésű helyekre és lehetőség szerint DOMBTETŐKRE emelték, hisz ezeken a helyeken ténylegesen ÁT LEHET LÉNY-ÉG-Ülni! Le-Ülni, elmélyedve kilépni a mindennapok mókuskerekéből és ráhangolódni tenmagunkra. Tenmagunk FELSŐBB lényére, arra a vezető ÉLET-ERŐRE, mely az utunkon tart minket.
Ezt az ÉLETERŐT szokták őrangyalnak is hívni – de ez nem szó szerint egy őrangyal, hanem tenmagunk teljessége, tenmagunk felsőbb, „odaát maradt”, „MINDENT LÁTÓ” része.
Ez a „Mindent látó” szemünk, az a MAG-SZEM, mely HARMONIÁBAN (három-szögben), stabilitásban tart minket.
Nos, megint egy olyan szimbolum, amit alaposan kiforgatva, átpolarizálva nyomnak le a mai napig a torkunkon.
Megtehetik?
Meg, mert mi vagyunk akik hagyjuk, mert elhisszük, mert nem hallgatunk belső hangunkra, mely mint egy „őrző-védő-szem-szolgálat” még súg is ráadásul, hogy mire figyeljünk, merre menjünk, minek higgyünk és minek ne.
Ezeknek a „halottas” szokásoknak BIZTOSAN NE!!!
Egyrészt mert nem igazak, másrészt mert a FÉLELMET, a riogatás energetikáját működtetik.
Márpedig minden, ami a FÉL ELEMET erősíti, az NEM ISTENI, nem a harmoniát szolgálja, hanem TUDATOSAN, szánt szándékkal zavart okoz, megtéveszt.
Akkor meg miért csináljuk és követjük???
Mert borzongató?? Mert lehet rettegni és rettegtetni??
Na de ez MIÉRT JÓ? És KINEK JÓ?
Visszatérve a halottlátóhoz: tehát egyik variáns lehet, amikor még érezhető az itt maradt energialenyomat; a másik pedig az, amikor a lélek még itt van a Föld terében, csak egy MÁSIK DIMENZIÓBAN. Ezt a Nosso Lar c. film nagyon jól bemutatta – ajánlom ebből a szemszögből ezekben a napokban esetleg újra megtekinteni.
Ez a másik dimenzió felfogható egy úgynevezett „első lépcsőfoknak”. Ebből a dimenzióból lehet sok „áthallást” befogni és egy eltávozott lélekkel kapcsolatot teremteni - de CSAKIS ADDIG, amíg OTT VAN!!! Utána már nem.
Halottainkat újra és újra megidézni a LEGNAGYOBB BUTASÁG! Belegondolt már valaki, hogy mekkora ellentmondás van a spiritualitás zavaros tengerében: folyamatosan azt tanítják, engedjük el halottainkat – majd meg azt, hogy idézzük vissza őket?!! Kérdezhetnénk: ez noooormáááális??
De hányan vesszük ezt ÉSZ-re és GONDOLKODUNK el mindezen? Szellemben és lélekben egyaránt??
Hagyjuk a halottainkat békében, ott, ahol vannak – pláne azokat, akik időközben már újra testet öltöttek.
Mekkora zavart keltünk az energiarendszerben, ha idézgetjük nagyapánkat, aki már valamelyik unoka alakjában újra itt van például? Épp azért, hogy egy el nem végzett feladatot beteljesítsen? Esetleg pont azt, ami miatt visszaidézgetjük...
Tudom, hogy a hangom most olyan mint hangyapuki a levegőben – ennek ellenére, a pillangóelv hatásában bízva, azért remélem, néhányan elgondolkodnak mindezen.
Holnap majd folytatom a „mindenszentekkel”... hasonló okfejtésekkel...
Tehát, ha már HOLD és URANA együttállás van, ráadásul a Nap teljesen RÁ IS VILÁGÍT mindkettőre (pontosabban csak a Holdra, Uranára nehezen, de az energetikájára igen), akkor gyúljon VALÓban VILÁGosság a fejünkben!
Jöjjünk fel a Cet mélységeiből, a „halálkultusz” torkából.
Mert itt az IDŐ, hogy minden hitrendszerünkön VÁLTOZTASSUNK VÉGRE. És ne temessünk, hanem támadjunk fel! Leginkább szellemben!!
Gyújtsunk töklámpásokat, de ne a „szellemek elűzéséért”, hanem azért, hogy VILÁGÍTSON a VILÁGOSSÁG érdekében!
Napunk kísérő angyala JOPHIEL, aki a TÜRELEM energiájával érkezett. Nos igen, a LELKI BÉKE maga a türelem.
Aki békében van tenmagával, az türelmes is, mert TUDJA, hogy az ÉLET mindig ÉL és ÉLNI AKAR és hogy minden halál csak egy ÁTVÁLTOZÁS, csak IDŐ kell ahhoz, hogy láthatóvá is váljon.
Itt, nekünk, a Földön, az anyag bezártságában...