Beavatások vagy megtévesztések?

Ha valami, akkor a „beavatás” fogalma az, amit nagyon de nagyon rendbe kell tenni. De még akkor is újra és újra a terítékre kell venni, mert újra és újra tisztázni kell az újra és újra lábrakapó tudatos megvezetések és a megvezetettekben élő félreértések miatt.
 
Aki gyerekkorában vallásos nevelésben részesült, már korán megkapta az első „beavató” élményeket, amikor elsőáldozó lett, vagy bérmálkozó, vagy konfirmálkodó. Pontosabban elmondták, mibe avatják bele, de hogy foganatja nem volt, az biztos.
Aztán felnőttként sokan elvégeztek különböző tanfolyamokat, melyeknek „beavatás” volt a vége - legismertebb ezek közül talán a Reiki, meg a prana nadi.
Nem tudom, ki hogyan élte meg ezeket, mennyire volt a megéléseinek befolyásolója a beavató pap, a tanító vagy a „mester”, az általuk festett kép, hogy mit „kell” látnia, éreznie, mi fog vele történni stb..stb... Aki így kapott beavatást, az jó ha tudja: CSAKIS AZ ELMÉJE „vette az adást”, semmiféle valódi beavatás részesévé nem vált. Legfeljebb az átverésének..
A vezetett meditációkra ugyanez vonatkozik, ezeknek is megvan a veszélye, mégpedig a TUDATMANIPULÁCIÓ.
NEM a lélekre hat – hanem az ELMÉRE. Egyszerűen nem más, mint BEFOLYÁSOLÁS. Ezért jó az, ha valaki belealszik, mert LEKAPCSOL.
Aztán nem tudom mennyien vannak olyanok, akik az égvilágon SEMMIT nem éreztek egy-egy beavatás alkalmával. Keresték az élményt, át AKARTÁK élni azt, amiről beszéltek nekik, de csalódtak mert ők bizony nem láttak-hallottak-tapasztaltak semmit. Csalódottságukat aztán még fokozta néhány lelkes társuk áradozása saját megéléseiről.
Ismerős?
Nos, aki NEM ÉLT ÁT SEMMIT – az élte meg JÓL a dolgokat!!
Mert ő nem hagyta magát az ELMÉJE által megtéveszteni.
Aki áradozott, ő pedig 100%-ban az elméjével volt jelen. és egész biztos, hogy a későbbiekben bizony utolérték képzeletének a játékai. Mert a "szíve" nem vette az adást, tehát maga a tudás nem válhatott a vérévé.
Ugyanis minden beavató procedúra nem más, mint „hókuszpók”, egy körítés, vagy nemesebben kifejezve egy „szertartás” – és lehet akármekkora, dobolással, egyebekkel egybekötve: akkor SEM AD SEMMIT!
(Egyébként pedig egy „szer-tartás” az emlékezést szolgálja és NEM egy beavatást!!).
Ha mégis, az a SAJÁT ELMÉNK JÁTÉKA! És köszönő viszonyban SINCS semmiféle beavató élménnyel!!!
Miért?
Mert „A” beavatás megéléséhez nem kell szertartás.
 
A beavatás, vagy inkább beavatódás mindig teljesen MAGÁN-út, EGY-ÉN-i élmény és egy PILLANAT MŰVE.
Ez a pillanat pedig nem más, mint amikor az addig tanultak, az addig begyűjtött tapasztalások, megélések, ÉL-mények EGYSÉGBE rendeződve, összeállva belénk INTEGRÁLÓDNAK. Amikor a tudás VÉRÜNKKÉ válik. Amikor részünkké lesz, és azáltal, hogy részünk lesz, elkezdjük ÉLNI. Mégpedig a MINDENNAPOKBAN.
Az ilyen élmények menetrendszerűen szertartásoktól FÜGGETLENÜL történnek meg velünk és lehetünk épp akárhol.
 
A MINDENSÉGBEN, vagy az Univerzumban teljesen mindegy, hogy hol vagyunk, épp mit csinálunk. Mindig a PILLANAT a fontos, amikor TEN-MAG-UNKBAN feltörésre kerül egy addig lezárt kód, vagy átjár minket egy „AHAAA!"-élmény úgy, hogy abban az adott pillanatban MINDEN MEGVÁLTOZIK BENNÜNK!
Nos, EZ a beavatás lényege!!
 
A BELSŐ VÁLTOZÁS.
 
Belső változás külső mágia hatására SOHA nem fog létrejönni!!
 
Sokszor mondom: a jövőre fel kell készülni, mert MÁS EMBERT VÁR EL. Más emberré pedig csak akkor válhatunk, ha tanulunk, ha tágítjuk a tudatunkat, lehetőség szerint úgy, hogy az a tudás a VÉRÜNKKÉ VÁLJON.
EZ SATANA útja. 
 
(KÉP: Tövissi Bence fotója)