A FÉNY születése... kicsit másképp értelmezve

Ma, azaz 2019-12-21-én  este eléri a Nap útjának legmélyebb pontját és holnapra már „megszületik a Fény”. Amit ünnepelve várunk és imádunk...

No igen. Imádjuk, mert amit élünk a „FÉNY” birodalma. És azt hisszük, hogy a Fény az „Egész”, a „Minden”. Fényvallásokat követünk, úton-útfélen dicsőítjük. Sőt, magát Jézust is „Fényszülöttként” tiszteljük...

Hát, ideje lenne már felébredni és a nézés mellé jó lenne végre LÁTNI is!!

Ha nem tudtuk volna, akkor jó ha tudjuk: a Fény egy „TÓL-IG” tartomány!! Tehát van eleje és van vége. Ahogy annak a TÉRIDŐnek vagy IDŐTÉRnek is, amiben vagyunk. A kettő ugyanis összetartozik. Véges a Fény – véges eme téridő létezése is. Emiatt véges földi életünk is, mert az egész egy „teremtett” világ. Egy „teremtett istentől”. Tehát: káprázatban élünk!!

A Nap, amikor az őszi napfoduló után „lemenő pályára áll”, alámerül a „sötétség” birodalmába. Ez a „lélek” ideje. Azaz a "Fény" alámerülve "HAZA" tér!  Ha a Fény véges és hazatér a sötétségbe, akkor mi a végtelen? Igen, a "Sötétség"...Ami egyébként CSAK a Fény szemszögéből látszik sötétnek...

A fényhez tartozik a test. A„Test ideje" az alkotáshoz, a teremtéshez, a vetés-szántás-aratás szent hármasságához köthető. A Hármasságban mindig megjelenik az „indulás-út-célbaérés”, a kezdet-haladás-vég”, a „befogadás-táplálás-elengedés” ciklikussága. A KÜL-világban. Csakhogy az alkotás „ideáját” honnan hozzuk? Amikor lerajzolunk egy házat, hol látjuk? Amikor megkomponálunk egy zenedarabot, hol halljuk? Amikor megszeretünk valakit, mivel szeretjük meg, úgy igazán?....HONNAN hozzuk az ideát? Az emlékezést??

 Mindig mindennek FORRÁSA a láthatatlan ÉRZÉKEK világából ered. A „Sötétségből”. Akkor miért félünk tőle? Miért kell démoni erőkkel felruházni? Miért látunk „rémeket” a sötétben? Talán mert ilyenkor a SAJÁT lelkületünket érzékeljük?? A BENNÜNK élő démonokat? Amiket mi teremtettünk saját magunknak? És egyáltalán KI ruházta fel "fél-el(e)m-etes" tartalommal a sötétséget??

Nos, ehhez kicsit vissza kell nyúlni a tört-én-elem vonalán.

Valamikor a római időkben a Téli Napforduló idején „SATURNÁLIÁKAT” tartottak. A római hagyományok nagy része a görögöktől ered. A görög eszmeiséggel tarolták le az etruszkok tiszta világát és hoztak létre egy hatalmas katyvaszt, mint vezérlő eszmeiséget.

A „Saturnáliák” idején, mondván, a sötétben nem látható semmi, ergo mindent lehet, a test örömeinek adtak utat. Hatalmas bacchanáliákat rendezve emlékeztek meg az „öreg Saturnusról”, mint az „aranykor” uráról.

Hoppá! Aranykor? Saturnus?.... Nocsak! Álljunk meg egy pillanatra! Mit is kapcsolnak emlékeink az Aranykorhoz? Nem a békét, a tisztaságot, az EGYSÉGtudatot, az „androgün” létformát?? Hogyan fér össze egy aranykori minőség a test élvezeteivel? És ezek alapján miként válhatott mára a Saturnus egy „rettegett” bolygóvá és félelmetes „idő-és kapuőrré”?? (Itt most belemélyedhetnénk a Satana - SaturnUS minőségek taglalásába, de ez egy külön mise, így majd egy külön "ige" lesz róla...)

Mi történhetett, ami miatt el KELL démonizálni egy ősminőséget, nehogy emlékezzünk a valódi lényegiségére?? Ahogy minden rabló nép, minden háborúban győztes teszi ezt a kirabolttal és a legyőzöttel szemben? Hogy írmagjáig, szellemi szinten is meg akarja semmisíteni, kitörlendő minden emlékét?? Csakhogy ez lehetetlen... Mert épp a Saturnus - azaz SATANA - az emlékek őrzője..

De ki is a „Saturnus” a görög mitológia szerint?

Ő „Uranosz” és Gaia gyermeke. Uranosz rendszeresen jár Gaiat teherbe ejteni.  Szó SE volt itt SZER-ELEMről!!! Tehát egy LE-UR-AL-ó minőség. Egy hím. Gyermekei, a TITÁNOK félelmetesek, ezért Gaiaval a Föld mélyébe záratja őket, nyomorult sorsot szánva nekik.  De egyszer aztán végre Gaianak elege lesz és Saturnus siet a segítségére. Álmában levágja Uranosz férfiasságát, tűzbe veti és átveszi a hatalmat a Földön, Uranost „félreteszi” és elhozza a béke, harmonia IDEJÉT!

Nos, érzékeljünk egy kicsit a sorok mögé! Nem ismerős a történet? Mondjuk Horusz és Szeth harcában?

Nem tűnik fel mindenütt a görög és a római mitológiában, de akár a „mi” teremtéstörténetünkben az ERŐSZAKOS HíMSÉG romboló energetikája? Hogy CSAKIS akkor van béke, nyugalom, ha a HÍMTAG levágásra kerül?? (Természetesen metafizikai értelemben)

Zeusz milyen isten? Egy rabló, egy gyilkos, aki ha valakit kinéz magának, nincs megállás előtte. Minden aljasságra képes, hogy magáévá tegye azt a NŐT, akit kiszemelt magának... Ő a vakító fény, akire nem lehet ránézni. Egyvalakitől fél csak, ez pedig HERA. A Háztűz őrzője!! ŐRZŐ!! Saturnus egyébként ki és mi? ŐRZŐ!! Tehát Héra nem más, mint a FÉNY őrzője! Tőle függ Zeusz!! És mikor működik Zeusz normálisan a mondákban? Ha Hérára hallgat... Azaz az Őrzőjére... 

Hoppá...

De nézzük, milyen a keresztények istene? Nem egy fenyegető és bosszúálló hímség?? Elég csak felnézni a festményekre, vagy Michelangelo képére. Azt mondják, az „Atya” és az őt körbevevő angyali seregek egy agy formáját mutatják Michelangelo festményén. Megintcsak bingo!! Hisz az agy nem más, mint maga az ELME. Az elme minek a terméke vagy működtetője? A FÉNY-é! Tiszta elektromosság. Feszültség. Az elme mit hisz el? Csak azt, ami a szemnek látható, tehát a LÁTSZATOT!!

Orrunk előtt van minden szimbolika – csakhogy NEM LÁTUNK!  Pedig látva tudunk csak értelmezni. Ha tudunk értelmezni, akkor ÉRT-ELEM-esek vagyunk. Ha megértettük amit látunk, akkor érezzük az Igazságot. Ha értelem és érzelem együttműködik, akkor vagyunk a SZER-ELEM-ben. A SZER pedig a teljesség eleme – tehát nem FÉL. Aki FÉL, az kiesett a teljességből, tehát fele minőségben működik. A FÉL-ELEMben.. Hogyan lehet legyőzni? A LÁTÁS által..Hol a látás SZERve? Belül. A „sötétben”.. Mely nem más, mint a „MAG-SZEM”-ünk....Mi a Fény? Tenmagában csak egy FÉL-ELEM... Akkor mit imádunk?

Hogyan működik illetve hol a feszültség? Mágneses térben. Melyik az elsődleges mező? A mágneses. Van feszültség mágnesesség nélkül? Nincs. Van mágnesesség feszültség nélkül. Van. Mihez kapcsolják a mágnesességet? A gyógyításhoz. És kimondottan NŐI minőség. Mihez kapcsolják a hím energetikát? A feszültséghez...

Tehát kérdéses még egyáltalán, hogy mi miből fakad? Mi a primordiális, az ELSŐDleges, tehát az EGY, a teljes, amiből fakad a MÁSODLAGOS minőség, jelen esetben a Fény? És hogy mit ERŐ-SZAKOLT meg a jehovai teremtéstörténet? De még az erőszak mellett SEM tudta eltagadni, hogy közvetlen kapcsolata az ÉLET fájával, a TEJÚTTAL, CSAKIS ÉVÁNAK van...

A Napforduló idején a NAP tisztán áll a TEJÚT előtt. Nincs „lacafaca, mellébeszélés és látszatvilág”. Ilyenkor megnyílnak azok a csatornák, melyek EGY-EN-esen az EGY-ÉN-nek címezve megmutatják a VALÓ-ságot. Tömegnek soha. Ilyenkor NEM a FÉNY születését kellene ünnepelni, hanem elmélyülni az IGAZ-ságban! Tiszta TUDATTAL, tiszta LÉLEKKEL a TELJESSÉGben. A teljesség a TEJES-ség, a tej pedig az az ANA-TEJ, mint legtisztább és legfontosabb táplálék, amivel az EMBER az útjára áll az EGÉSZ-séges működéshez. AN a sumér nyelvben ÉG. A tej a TEJ-ÚT éltető vize. Mi tehát az ANA-TEJ? ÉG-I manna!! Tehát milyen az igazi istenminőség??

Remélem, már egyértelmű, hogy ANA-i.

Mely teljes, Egy és oszthatatlan.

Mi az ami bennünk egy és oszthatatlan, azaz Teljes? A MAG. A MAG-SZEM....

Értjük? Érezzük? Látjuk?

A „teremtett világ”, melyben élünk, a FÉNY dimenziója. A Fény azonban az ANA-minőségRE vetített faktor, a MA-ra vetített RÉ, (Maria, Hera), melyben az Androgünből fakadó DUALITÁS nyilvánul meg. Ebben kelleNE élnünk. EGY-EN-lően működnünk. Együtt-Egy-MÁS-sal EGY-MÁSért. Mint két EGY-ED-nek, nemtől függetlenül, valamint mint nőnek és férfinek, egymást kiegészítve. A „MÁS”-ik ugyanis egy ugyanolyan „EGY”-ed mint tenmagunk.

A mi  dimenziónkban EGY-FORMA fontos az ÉJ és a Nappal, a Fény és a Sötétség. Mindegyik elegendhetetlen a jó, azaz IO működéshez. Mert mi a IO? Amikor az I-steni igazságok az O alsó világában IS megnyilvánulnak.

A mai hímpolarizált, egyterű világban CSAK a FÉNy az úr. Nem könnyű újra visszaállítani a dualitást. Ehhez elsőként a metafizikai szintű történeteket, összefüggéseket kellene megérteni, RÁ-érezni,hogy tettenérhetők legyenek a „beszennyezés” fázisai. Ha értve értünk, akkor már látunk, ha látunk, akkor KÉP-esek vagyunk tenni is. Változtatni. Azért, hogy IO-l működjünk. És ha az EGY-ÉN, az EGYED jól működik, akkor a világunk is jól tud működni.

A Téli Napforduló ideje tehát lehetővé teszi a teljes ÁT-LÉNY-ÉG-ülést. Ami a KI-GYÓ-GYÚL-ás útja a „betekeredésből”, a káprázatból. Az "ÉG" és a "GYÚL" is „tüzes” ige. Az IGE pedig a teremtő I-steni GÉ-N, a MÁG-I-A. Aki teremt, az „mágiázik”, azaz energiát „gyújt”. Honnan? TenMAG-ából... Ezért nem kell soha Kint keresni az Istent, hanem Bent! A Kígyótartó csillagkép a Tejút előterében most ezeket a megtermékenyítő, szellemi gyógyulást hozó energiákat pulzálja a Napnak. A Nap meg a Földnek...

Amikor Jézus testet öltött, FÉNY-TESTBE érkezett. Amikor távozott, ÁT-ÉG-ett a FÉNYEN. Amikor LE-jött, a testet öltésével mutatta meg, hogy a Fény egy KORLÁTOZOTT, REDUKÁLT, beszűkített minőség a teljességhez viszonyítva. Amikor távozott megmutatta, hogy átÉGve a fény birodalmán, vissza lehet találni az EGY-be, a Teljességbe. Minden LÉLEKNEK. Aki női testben van, annak egyértelmű (érdemes megnézni ehhez a Vörös sátor c. filmet) – aki férfiben, annak első lépcsőben rá kell jönnie, hogy CSAK a nőn keresztül, a nő által tudja megélni az átlényegülést a SZER elemében. Ha ezt magába tudta integrálni, akkor már tenmaga is képes lesz a felülemelkedésre a NEM(iség)en túlra és nem lesz kényszeres rabja a magszórásnak, a "vadászatnak". (Nem véletlen, hogy a vadászat egyébként férfi dolog, és abban is elsődlegesen a "trófea", az agancs, mint "korona" megszerzése, hisz ez a testi tükre a szellemi levadászásnak, amit regéink, mondáink hűen el is mesélnek. A Csodaszarvas agancsának megszerzése nem más, mint az ANA-ISTEN levadászása. Csakhogy ez SOHA nem sikerül...Egyetlen módon juthatnak a trófeához, ha KÖVETIK a Csodaszarvast és utána ugranak a tóba, alámerülnek és EGY-be OLVADNAK vele, a LÉLEK tavában... Az élet vizében...)

Tehát EMLÉKEZZÜNK a Téli Napfordulón, meditáljunk, mélyüljünk el a TELJESSÉGBEN, a TEJES-ségben. Mert csakis így láthatunk a NAP MÖGÉ, a káprázaton túlra....és érthetjük meg, mi is valóban az élet lényege, értelme, szellemisége...

Mert ami a Szellemben, az a Lélekben, ami a Lélekben, az a Testben.. 

Újjászületni csakis más, magos minőségben érdemes. Aminek IDEJE van. Most. A KAPUBAN.. Amihez a JUPITER is teljes "mellszélességgel" asszisztál.. Meg a számmisztika is, mivel a 3-3-3-as rezgés 3-szoros Jupiter, a Nyilas csillagkép, ahol áll, pedig a 3-szoros NYIL helye... A Szent Hármasság ritmusában...

No, ezek az igazi JELEK és CSODÁK!