21. Aug, 2018
UNOKA - 2-ik fejezet..
Az elmúlt napokban nálunk élte élete néhány napját családunk legifjabb tagja, természetesen édesanyjával együtt.
Mit csinál egy nagyi ilyenkor?
Persze, hogy segít, terhet levesz, átvállal, babusgat és kényeztet...Ahogy
köll...
És figyel.
Mert nagyinak lenni már
más, mint édesanyának lenni.
Már
nincs benne az események sodrában, már túl van egy generáció elindításán, most már tényleg ráér nézelődni, figyelni....
A nagyisággal - ha az ember jól tudja megélni - nagy bölcselet jár együtt.
De ez NEM csak az a fajta bölcsesség, ami a gyermekneveléssel együtt jár. Nem. Ez már sokkal mélyebb és több annál.
Ez már élet-látás.
Mindig mondom, hogy az anyaság az élet legnagyobb és
legmagasztosabb beavatása. De ezt igazán felismerni tényleg csak a nagyiságban lehet.
Miért is?
Amikor
az ember saját maga válik anyává, hiába képzelődik, milyen lesz az, amikor egy új EMBER lép az életébe és tölti ki a most még üres teret. aki ráadásul
még hasonlítani is fog rá, -ami önmagában nagyon fura -, az ösztönös rácsodálkozás belesimítja a megéléseket a mindennapokba.
Viszont nagyiként figyelve, immár a saját gyerekének az anyává
válását, na, ez a "Nagyboldogasszonnyá" alakulás.
Már írtam arról,
hogy a jelenlegi világ élhetetlensége alapvetően a kiforgatott istenképből fakad. Gondoljunk csak bele, minden hittétel ellenére: hogyan is lehetne egy zeuszi, magszóró, csalfa és gyilkos istenképből
átmentett dörgedelmes, fenyegető férfiminőség bármiféle "TEREMTŐ" isten??? Tud ez az isten egyáltalán életet adni? Ha tud is, női minőség nélkül semmire sem képes! És
ezt még a férfilét alappilére,a biblia sem tudta eltagadni - mégha el is átkozta érte a nőt úgy rendesen!
Ha pedig női minőség nélkül semmire sem képes, akkor nem a nő az inkább, mely férfi nélkül viszont MINDENRE képes???
Ha megbolygajtuk a múltat, de leginkább saját múltunkat,
akkor megtaláljuk a lineáris idősíkon azt a pontot, amikor az anyai értékrenden, minőségen alapuló világlátást átforgatták egypólusú férfiúivá.
"Méltó módon": tűzzel-vassal irtottak minden népet, társadalmat, ahol béke volt, rend és harmónia.Tudás, és anya-istenkép.
Mit hoztak helyette?
Egyensúlytalanságot, egypólusúvá polarizált himségi világot, melynek alapja a verseny, a harc, az örök megfelelési
kényszer.
Vajon kinek kell mindig megfelelni? Ki az aki
nyomja az irányelveket? Milyen szellemiség diktálja a haszonelvűséget, a darwinizmus őrületét? Mely értékrend és felfogás mentén lesznek férfiak pedofilok és bántják
azt, amik valaha ők is voltak: EGY ANYA GYERMEKÉT?!
A régi ANA-hitű társadalmakat ma már degradálóan
"matriarchális" társadalmaknak hívják. Azok, akik kitalálták a patriarchálist és abszolutummá tették.
Az ANA-hitű világban, még a kevés fenn maradt leletek szerint is, béke volt, együttműködés, nem létezett
gyilkolás, mert nem létezett sem haszonelvűség, sem verseny.
Miért nem?
Azért, mert egy anya
TUDJA az életet!! Nem csak ismeri, érzi, hanem TUDJA.
FEL-ÉL-ŐS-séggel viseltetik iránta, felfelé
él, mert tudja, hogy az élet SZENT és SÉRTHETETLEN. Nincs a Földön SEMMI olyan hatalom, erő, senkiben és semmiben, aki-ami bármilyen jogosultsággal rendelkezne egy másik érző lény
életének az elvételére!
Egy anya az anyaságban elvesziti önmagát.
Mire tanított Jézus? Mi az újjászületés
titka? Önmagunk elvesztése - pontosabban az egonk elvesztése - és TEN-MAGunkban való feltámadás!
Az ego mindig egy átmeneti létfázis. Ami egy adott életre, sorsra szól. Nem hihetjük azt, hogy CSAK ez az egy életünk van!
Az anyaságban
egy anya pontosan ezt a folyamatot éli meg.
Amikor MAGzata
növekedésnek indul, már megéli az EGYség élményt.
Aztán mikor a magzat kibújik a világra (és a folyamat próbatételeit most nem is emelném ki), az anya egoja eltűnik.
Már itt, a földi létben megtapasztalja a "szineváltozást", az ALÁZAT legmagasabb fokán keresztül, mikor
nappalt és éjt összekötve táplálja gyermekét.
A férfi feladata mi (lenne) ilyenkor? Az, hogy minőségének legmagasabb szintjét adva saját maga is ott legyen és ÁTÉLJE a BEAVATÁS ALÁZATÁT! EGY-ségbe kerüljön
a Női felével.
Mert aki átéli, milyen is
az, mikor SAJÁT gyermekét tartja kezében - soha nem fog a máséra támadni.
Akkor megérti és megérzi, MI is az Élet értelme! De ezt CSAKIS EGY-ségben lehet! ANyával és gyermekével.
Mindezek alapján tényleg elgondolkozhatunk azon, vajon helyes úton jár-e a mai világ?
Mivel szétesőben van, láthatóan SZER-TELENNÉ vált, egyértelmű,
hogy nem.
A Kiút a VISSZAÚT.
Mégpedig az ANA-HIT-be.
Nos, minderre ráébred
egy nagyi, míg figyeli gyermeke és unokája szimbiózisát. Azt a mély metafizikai kommunikációt, ami összeköti őket.
A nagyik összegyűlt bölcsessége és az unokák hozott bölcsessége nagy kincs. A "már" és "még" kapcsolódása... Nagy varázs és
nagy titok...
A jövő kulcsa rejlik benne....
Neueste Kommentare