21. Aug, 2018

UNOKA - 2-ik fejezet..

 
Az elmúlt napokban nálunk élte élete néhány napját családunk legifjabb tagja, természetesen édesanyjával együtt.
Mit csinál egy nagyi ilyenkor?
Persze, hogy segít, terhet levesz, átvállal, babusgat és kényeztet...Ahogy köll...
És figyel.
 
Mert nagyinak lenni már más, mint édesanyának lenni.
Már nincs benne az események sodrában, már túl van egy generáció elindításán, most már tényleg ráér nézelődni, figyelni....
A nagyisággal - ha az ember jól tudja megélni - nagy bölcselet jár együtt. De ez NEM csak az a fajta bölcsesség, ami a gyermekneveléssel együtt jár. Nem. Ez már sokkal mélyebb és több annál.
Ez már élet-látás.
 
Mindig mondom, hogy az anyaság az élet legnagyobb és legmagasztosabb beavatása. De ezt igazán felismerni tényleg csak a nagyiságban lehet.
Miért is?
Amikor az ember saját maga válik anyává, hiába képzelődik, milyen lesz az, amikor egy új EMBER lép az életébe és tölti ki a most még üres teret. aki ráadásul még hasonlítani is fog rá,  -ami önmagában nagyon fura -, az ösztönös rácsodálkozás belesimítja a megéléseket a mindennapokba.
Viszont nagyiként figyelve, immár a saját gyerekének az anyává válását, na, ez a "Nagyboldogasszonnyá" alakulás.
 
Már írtam arról, hogy a jelenlegi világ élhetetlensége alapvetően a kiforgatott istenképből fakad. Gondoljunk csak bele, minden hittétel ellenére: hogyan is lehetne egy zeuszi, magszóró, csalfa és gyilkos istenképből átmentett dörgedelmes, fenyegető férfiminőség bármiféle "TEREMTŐ" isten??? Tud ez az isten egyáltalán életet adni? Ha tud is, női minőség nélkül semmire sem képes! És ezt még a férfilét alappilére,a biblia sem tudta eltagadni - mégha el is átkozta érte a nőt úgy rendesen!
 
Ha pedig női minőség nélkül semmire sem képes, akkor nem a nő az inkább, mely férfi nélkül viszont MINDENRE képes???
 
Ha megbolygajtuk a múltat, de leginkább saját múltunkat, akkor megtaláljuk a lineáris idősíkon azt a pontot, amikor az anyai értékrenden, minőségen alapuló világlátást átforgatták egypólusú férfiúivá. "Méltó módon": tűzzel-vassal irtottak minden népet, társadalmat, ahol béke volt, rend és harmónia.Tudás, és anya-istenkép.
Mit hoztak helyette?
Egyensúlytalanságot, egypólusúvá polarizált himségi világot, melynek alapja a verseny, a harc, az örök megfelelési kényszer.
Vajon kinek kell mindig megfelelni? Ki az aki nyomja az irányelveket? Milyen szellemiség diktálja a haszonelvűséget, a darwinizmus őrületét? Mely értékrend és felfogás mentén lesznek férfiak pedofilok és bántják azt, amik valaha ők is voltak: EGY ANYA GYERMEKÉT?!
 
A régi ANA-hitű társadalmakat ma már degradálóan "matriarchális" társadalmaknak hívják. Azok, akik kitalálták a patriarchálist és abszolutummá tették.
Az ANA-hitű világban, még a kevés fenn maradt leletek szerint is, béke volt, együttműködés, nem létezett gyilkolás, mert nem létezett sem haszonelvűség, sem verseny.
Miért nem?
Azért, mert egy anya TUDJA az életet!! Nem csak ismeri, érzi, hanem TUDJA.
FEL-ÉL-ŐS-séggel viseltetik iránta, felfelé él, mert tudja, hogy az élet SZENT és SÉRTHETETLEN. Nincs a Földön SEMMI olyan hatalom, erő, senkiben és semmiben, aki-ami bármilyen jogosultsággal rendelkezne egy másik érző lény életének az elvételére!
 
Egy anya az anyaságban elvesziti önmagát.
Mire tanított Jézus? Mi az újjászületés titka? Önmagunk elvesztése - pontosabban az egonk elvesztése - és TEN-MAGunkban való feltámadás!
Az ego mindig egy átmeneti létfázis. Ami egy adott életre, sorsra szól. Nem hihetjük azt, hogy CSAK ez az egy életünk van!
 
Az anyaságban egy anya pontosan ezt a folyamatot éli meg.
Amikor MAGzata növekedésnek indul, már megéli az EGYség élményt.
Aztán mikor a magzat kibújik a világra (és a folyamat próbatételeit most nem is emelném ki), az anya egoja eltűnik.
Már itt, a földi létben megtapasztalja a "szineváltozást", az ALÁZAT legmagasabb fokán keresztül, mikor nappalt és éjt összekötve táplálja gyermekét.
A férfi feladata mi (lenne) ilyenkor? Az, hogy minőségének legmagasabb szintjét adva saját maga is ott legyen és ÁTÉLJE a BEAVATÁS ALÁZATÁT! EGY-ségbe kerüljön a Női felével.
Mert aki átéli, milyen is az, mikor SAJÁT gyermekét tartja kezében - soha nem fog a máséra támadni.
Akkor megérti és megérzi, MI is az Élet értelme! De ezt CSAKIS EGY-ségben lehet! ANyával és gyermekével.
 
Mindezek alapján tényleg elgondolkozhatunk azon, vajon helyes úton jár-e a mai világ?
Mivel szétesőben van, láthatóan SZER-TELENNÉ vált, egyértelmű, hogy nem.
A Kiút a VISSZAÚT. 
Mégpedig az ANA-HIT-be. 
 
Nos, minderre ráébred egy nagyi, míg figyeli gyermeke és unokája szimbiózisát. Azt a mély metafizikai kommunikációt, ami összeköti őket. 
 
A nagyik összegyűlt bölcsessége és az unokák hozott bölcsessége nagy kincs. A "már" és "még" kapcsolódása... Nagy varázs és nagy titok...
A jövő kulcsa rejlik benne....