28. Apr, 2017

Elmélkedés...az értékekről

Egy hosszú beszélgetést követő mélázásban jöttek fel bennem a gondolatok...

Beszélgetőtársammal már régi KGST-kapcsolatot ápolunk - korosztályombéliek még ismerik eme rövidítést: Kölcsönös Gazdasági Segítség TAnácsa. A szervezet már rég feloszlott, de az elnevezés megmaradt az elmékben és a közszájon. Mert 3 lényegi fogalom azért benne: kölcsönös - segítség - tanács. A végén még a gazdasági rész is aktuális lehet, mert ha jó tanács érkezik, materializálva gazdasági eredményt is hozhat. :)

Mi, beszélgetőtársammal, tökéletesen működtetjük a KGST-t, na meg a piacot is esetenként, amikor konkrét megrendeléseket adunk-veszünk, forgalmazunk. Ez az anyagi része. Elkülönülve, de mégis az EGY-ség részét képezve.

És itt jöttek bennem a gondolatok. A forgalmazás tárgyát segítő ékszerek, könyvek képezik. Miért van az, hogy a segítséget nagyon sokan ingyen vagy legalábbis "ócsón" szeretnék mindig megkapni?? Bele se gondolva, mi is a legnagyobb érték? Nem az ember? Adott esetben TEN-MAG-unk? Az a részünk, mely az IS-TEN szóból a TEN?

Itt a Földön elveszítjük az Aranyfonalat. Vagy az ezüstöt. Kinek melyiket.. Amikor megérkezünk még tele vagyun a hozott tudással, érzékeléssel, jól fogjuk a világ "adását" és jól is rezgünk rá. Aztán szép lassan elfelejtjük mindezt és teljesen belesüppedünk az elmaterializálódott világba. 

Vannak közülünk, akik tejúti, gyógyítói rezgéseket hoznak, akiket aztán a felsőbb énjük, mesterük vagy nevezhetjük bárminek, ráterel arra az útra, ami a feladata. "Elküldi" tanulni, hogy kiélhesse vagy megélhesse azt a vágyat, azt a hajtóerőt, ami benne van a segítés, a gyógyítás irányába, legfeljebb még nem tudatosan. A tanulás, a tanulmányok során aztán szép lassan feltörnek azok a pecsétek, kódok, melyek ugyan velünk érkeztek, de a világi létünk alatt step by step - ahogy a kiművelt francia mondaná 😉 - becsukódtak. DE! Szerencsére Csak időlegesen! Különben minek jöttünk volna? Nemde?

Viszont a tanulmányok, az utak, a kurzusok, a "kódtörögetés" fázisait senkinek nem mérik ingyenesen! Sem lelkileg, a megélések, pofonfák, tükrök, poklok-mennyek viszonylatában, sem anyagilag, hiszen a youtubot leszámítva - ami azért nem olyan ősi forma- mindennek van költsége, ezért ára is. És ha valaki ezeket a stációkat végigjárta, megküzdötte, legfőképp önmagával, hogy letisztult formában, kiegyensúlyozott állapotban, felkészülten továbbadja tudását azoknak, akiknek arra szüksége van, és ők is elkezdhessék a kódtörögetést a láncolatban, - akkor miért "természetes" és evidens, hogy ennek ingyenesnek kell lennie?? Hogy nincs ellenszolgáltatás? Vagy legalábbis "ócsó" legyen?

Amikor megakadunk, megszorolunk, ne adj Isten betegek leszünk, futunk fűhöz-fához. Akkor, amikor már késő. Pedig megkaptuk útközben a jeleket, a figyelmeztetéseket, hogy meg kellene állni, fel kellene hagyni azzal, amit csinálunk, befelé kellene figyelni, aztán váltani-változtatni - de nem. Nem figyelünk oda. Csak amikor már testi szinten kapjuk az üzenetet, hogy héééééé! Állj mááááá meeeeg! És akkor elkezdünk kapkodni. ELmegyünk ide, meg oda. Szeretnénk megúszásra játszani és a kapott tanácsokat megint csak nem halljuk meg. Úgy gondoljuk, az a kártyavető, vagy asztrológus, aki az ok-okozat-megoldás útját megmutatja, nem is látja rendesen a dolgokat. És sajnáljuk rá a pénzt. Kidobottnak tekintjük. Miért is?? Mert nem nézünk MAGunkba.... De nem látunk kifelé sem, hogy a segítőnek is élni kell valamiből! Hogy ha megért a feladatra és a segítésből él, akkor neki is pénzért mérik a krumplit a boltban vagy adja a szolgáltató a meleget a lakásába..

Szóval nagy bajok vannak az ÉRTÉK-kel és az értékítélettel. Elfelejtettük, hogy mi emberek működtetjük a világot. Úgy élünk, mintha a világ rajtunk kívül álló valami lenne. Mintha a világ "csak" hatna ránk - de nekünk semmi közünk hozzá, mindent el kell fogadnunk úgy, ahogy van. PEdig a világ olyan, amilyenné mi tesszük.

MErt ahogy bent, úgy kint.

"Vilááágooos??" - a la Laar pour Laar :)

És itt a "világ"-ot NE keverjük össze a "fénnyel" vagy "fényességgel". Közük nincs egymáshoz... Két más világ. Másvilág....Más-világ...

Szóval nagyon át kellen gondolnunk az értékszemléletünket - mind MAGunkban, mind magunkkal, mind a Világgal.....

(Zárójelben: az ing arra való, hogy felvegyék. De akire nem passzol, az ne tegye.. 😀)