Megengeded magadnak?! És mit engedsz meg magadnak?

Ülök a diófa alatt a délutáni nap szűrt fényében és meditálok az elmúlt hét élményein, eseményein.

Egy hét elvonulás Paksi Zoltán asztrozófiai táborában. Nem mesélem el a történéseket, egyrészt, mert aki nem volt ott, nem érti, másrészt minden résztvevőnek olyan egyéni megélései voltak, amik csak akkor és csak ott csak neki szóltak.

De nem is ez a lényeg!

Hanem az, ahogy eljutottam ide. 

Mennyi olyan vágyunk van, amire rávágjuk, "á, úgyis lehetetlen! Á, a család úgysem egyezne bele! Á, a főnök úgysem enged el ilyen hosszú szabadságra! És lehetne folytatni... Szerintem mindnyájunknak van elég hosszú listája e téren...

Amikor szóba került a tábor és az, hogy az eddigiekkel ellentétben most meditációkkal fognak a délelőttök telni, éreztem, hogy ott a helyem. De azonnal jött a reakció: a céget nem hagyhatom magára, az lehetetlen!!

Erre csak ennyit mondott Paksi Zoltán: valóban akarod-e? Mert ha valóban akarod, akkor a te döntésed csupán, hogy meg is engeded-e magadnak vagy nem!

Hát ez a mondat ütött. Talált, elsüllyedt.

Mert valóban ebben van a lényeg!! Mindnyájunknak! Megengedjük-e magunknak, hogy megvalósítsuk vágyainkat vagy a vágyaink csak örökké vágyak maradnak? 

És lám: a döntést meghoztam, a vállalkozás kibírta nélkülem 1 hétig, a család úgyszintén, sőt, még a telefonok is elnémultak, mintha minden és mindenki tiszteletben akarta volna tartani az elvonulásomat. Mert így is volt! Minden és mindenki tiszteletben tartotta.

Tehát érdemes feltennünk a kérdést: mi az amit megengedünk magunknak?

Lehet akár tovább gondolni is: mi az amit megengedek magamnak, hogy hasson rám a külvilágból? Az emberektől, a kollégáktól, a főnöktől, a családtól... és lehetne hosszan sorolni. 

Mert ez is azon múlik, hogy megengedem-e magamnak vagy nem!

Aki pedig nem hiszi, hogy ez így van, járjon utána és próbálja ki!!   :)